Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

Utószó

Utószó E méhészeti szakdolgozat kései kiadását azért tartom szükségesnek, mert országos áttekintést ad korabeli ismeretekről, babonás szokásokról, a nyomtatásban megjelent munkák korszerűsödéséről, de maradi felfogásáról is. A méhészet körüli hiedelmek, téves ismeretek, a gyakorlat általános elterjedtségét a 36 írott vagy nyomtatott méhészeti munka alapján rendszerezve, lehetőséget adott az országos áttekintésre. A termelési évet követve sorolódtak egymás mellé a különböző időben és térben létezett ismeretek, népi gyakorlat sokfélesége és mégis általános szemlélete. Hasonló elvű feldolgozás azóta sem készült országos anyag alapján. Az eltelt ötven évben több kézirat is felbukkant, kisebb táji feldolgozások, áttekintések láttak napvilágot, melyek a részleteket illetően megállapíthatták, hogy még századunk első felében is sok helyen a régi gyakorlat élt tovább, illetve a korszerűbb méhészeti technika mi módon terjedt lassan, fokozatosan a különböző tanfolyamok révén, melyeket jórészt a falusi tanítók oktattak, saját kis méhesükben alkalmazott kaptáros méhészkedés szolgálhatott a gyakorlati bemutatásra. Szakdolgozatomat többen is használták engedélyemmel ill. a Néprajzi Múzeum Adattárában őrzött szakdolgozatokra vonatkozó szabályok alapján. - Sajnálatos viszont, „A magyar méhészkedés múltja" című összefoglalás (1992) a kutatástörténeti fejezetben megfeledkezett munkámról, amely 1952-ben érdemes új eredmény volt néprajzi irodalmunkban. Szemrehányást még sem tehetek, mert kéziratom nem jelent meg a mai napig sem. Ennek a magyarázata az, hogy dolgozatom készítésével párhuzamosan kezdtem foglalkozni a kézművesség kutatásával, éppen egy mézeskalácsos műhely feldolgozásával indítva a sort, így hát ezek kerültek előtérbe. Minden esetre Tálasi István professzor szakdolgozatom témájának kitűzésével, az időszakos konzultációkkal országos áttekintésre szorított, aminek hasznát a mai napig alkalmazom munkámban. Sopron, 2000. április 10. Domonkos Ottó