Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

Bevezetés

BEVEZETÉS Dolgozatom elkészítésekor a következő célokat és feladatokat tűztem magam elé. A dolgozat célja: 1.) amint a címe is mutatja a XVII. század közepétől a XIX. század közepéig összegyűjteni méhészeti irodalmunk néprajzi vonatkozásait. 2.) Az összes gyűjtött anyag szolgáljon alapul további kutatásoknak és összehasonlító munkának. 3.) A bemutatott anyag hívja fel a figyelmet és tegyen bizonyságot arról, hogy az elmúlt századok gazdasági irodalma, amely szinte napjainkig kihasználatlanul hevert, milyen értékes és bő anyagot szolgáltat a néprajzi kutatónak és egyben serkentsen annak felhasználására, kiaknázására. Feladatom a dolgozat elkészítésekor: 1.) megállapítani a méhtartás országos elterjedését és gazdasági jelentőségét. 2.) Belehelyezni az ország gazdálkodási rendszerébe a méhészetet. 3.) Az összegyűjtött anyag alapján képet adni a vizsgált időszak méhészeti gyakorlatáról, eszközanyagával és hiedelemanyagával együtt. A vizsgálat kezdőpontját az első, Magyarországon megjelent, méhészeti munka jelölte meg (Horthy Miklós: Liber Apiaster... 1645, illetve ennek magyarnyelvű másolatai.) Ennél korábbi anyag csak szétszórtan lelhető fel oklevelekben, dézsmajegyzékekben, adó lajstromokban, földesúri rendelkezésekben stb. Az ilyen anyagnak az összegyűjtése és feldolgozása hosszabb munkát és nagyobb felkészültséget kíván, ezért ezt az anyagot már nem dolgoztam fel. A záró pontot a méhészek legfontosabb termelőeszközökben beállott változás, a mozgó szerkezetű méhlakások megjelenése és azoknak terjedési kezdete határozta meg. Erre az időre esik a specialisták és árútermelő nagy méhgazdaságok számának jelentős növekedése és a hagyományos népi eljárásoktól sok vonásában eltérő új méhészeti gyakorlat kialakulása. Az ezután következő időszakban már olyan problémák vetődnek fel, mit például a méhész egyesületek megalakulása, munkája, a mű méhészet hatása a népi méhészkedésre, a két kezelésmód egy méhgazdaságban való együttélése, stb. Nézetem szerint ezek a problémák egy újabb szakaszát képezik a vizsgálódásnak egészen napjainkig. Ezért választottam, s tartom helyesnek a fenti határpontot. A felhasznált irodalmi anyag döntő többsége kimondottan méhészeti. Emellett azonban felhasználtam több más gazdasági, statisztikai munkát is, amennyiben azok segítették a méhtartás országos elterjedésének, gazdasági jelentőségének, a kereskedelmi viszonyoknak tisztázását, megrajzolását. Az anyagot teljesnek nem mondhatom, részben azért, mert néhány méhészeti munkát hozzáférhetetlensége miatt megismerni és felhasználni nem tudtam. (Vérvölgyi Bányai János, Szigeti Gyula, Széki Bankai János.) Az adatgyűjtés lezására után előkerült anyagot a dolgozat további bővítése során fogom feldolgozni. A XVII. század közepe előtti méhtartással, erdei méhészettel és a XIX. század második felétől napjainkig terjedő idő méhészetével egy-egy újabb kutatásnak kell foglalkozni az anyag mennyisége és szélessége miatt. Végül gazdaságunk e fontos ágának fejlődését, eszközanyagának és hiedelemanyagának a szomszéd népek méhészeti gyakorlatával való összehasonlítása és összefoglalása kell, hogy befejezze a kutatásokat. 7