Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

Jegyzetek

f.) Czövek István

: Méhészkönyv 1816. 255-256 1. „Magyar és Erdély Országának nehéz volna valamelly részében egy ollyan szegletet találni, a' mellyen a' mostoha-anya természetnek nyomai olly kitetszők volnának, hogy ott méheket tartani tellyességgel nem lehetne. Magyar Országon talán a' Kárpáthus hegyei alatt volna az, mellyek Posonytól fogva láncz módjára Északra határozván Országunkat és Lengyel Országtól elválasztván, Erdély Országáig terjednek. De a tapasztalás bizonyítja, hogy azok alatt is nagy haszonnal folytatják és tizik a' méhtenyésztetést, és a' mézzel, viasszal, 's méh serrel való kereskedést. Hát ha alább jövünk, az Országunk két fö erei, a' Duna és Tisza folyó vizei közzé, és tul azokon, a' sik és mező földre, és még annak utánna a' Bánátba, ugy találjuk, hogy ezeket az áldott síkságokat, valamint minden fő terméseknek és legszükségesebb eledeleknek termésekre, ugy azok között a' méhtenyésztetésre, 's méhek tartására is különösen alkalmatossá tette." g.) Márton Gábor

: Gazdaságos Méhtartás. 1816. 116. 1. „Tsallóköz, Mátyus földbe, Hernád környéke, az Alföld, a' Bátskaság, Bánát, Sárköz a' Duna mentiben , Somogy Vármegye, 's 'a t. a' Méhtartásra nézve igen mézes helyeknek tartatnak. Szala Vármegyének szép Szala Vidéke, 's gyönyörűséges Balaton mellyéke, valamint a' Somlyó hegyét körül keritő tágas lapság-is, nem utolsó helyek a' Méhtartásra." h.) Galgóczi Károly

: Mezőgazdasági statisztika. 352. 1. „A hozzám az ország minden részeiből beérkezett tudósítások egyhangúlag oda mutatnak, hogy a méhtenyésztés nálunk nemcsak nagyon középszerű lábon, sőt időnként hanyatlásban áll. A nép ugy látszik még legtöbb figyelmet fordít erre a nagyváradi kerületben, itt az adósorozati bizottmány által megyénként következő számú méhkas íratván össze: Aradban 11,448, Békés-Csanádban 9192, Észak-Biharban 4710, Dél-Biharban 5188, Szathmárban 9960, Szabolcsban 10.534, összesen 51.032. Észa-Biharban különösen Kábán és körülötte foglalkoznak legörömestebb méhtartással, Déva-Ványán szinte meglehetős karban áll az Ungvár vidékén hasonlókép divatoznék: de a legközelebbi egy pár év nagyon rossz volt a mézszüretre s igen elvette sok tenyésztőnek kedvét. Gömörben Rosnyó és Csetnek vidékén szinte nagy divatja van ennek; ... A nyugati megyék közül Moson és Vas űzik legnagyobb kiterjedésben ez iparágat, különösen Ikervár környéken közönséges az. Ezeken kivül más vidékekhez képest a jobb szőlővidékeken van inkább hazájok a méheknek." i.) Fényes Elek

: Magyarország földleírása. 1837. II. 204. 1. (Nógrád m.) „Az északi tótoknak a' pohánka (hajdina) rendes veteménnyek lévén, méhekre nagy szorgalmat fordítanak, elannyira, hogy Magda szerént Turopolyán egy paraszt gazda 200 méh kast állított fel. Egyéberánt a' nógrádi virágzó méhtenyésztésnek elég bizonyosága az, hogy a' pesti vásárokra, a' gömöriekkel e-gyetemben mézzel és viaszkkal fontos kereskedést űznek." I. m. II. 137. 1. (Hont m.) A' méhtenyésztés szépen divatozik, főleg az északi és közép vidékeken: 's ebben az evang. prédikátor 's némelly kath. plebanus uraknak sokat köszönhetni. A' kasok, száma könnyen felmehet 4000-re." I. m. V. 656. 1. (Zólyom m.) „Ellenben a' méhtenyésztés nagy divatjában van, különösen Besztercze, Breznó, Lipcse, Zólyom, Dubova körül; úgyhogy egy gazdánál gyakran 150-200 kast is meglehet számlálni." I. m. II. 175.1. (Liptó m.) „Méhkasokat több helyen tartanak, 's a' liptói méz jóságáról igen dicsértetik." I. m. II. 8. 1. (Árva m.) ,,A' méheknek is árt a' hidedg, azonban a' mi kevés méz van, a' jó." 69