Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

III.Üzemorganizáció - 2. Gazdasági termelőév

A főzés, préselés és szűrés útján nyert sárga viaszt a következőképen fehérítik: „Hoszszú nagy válúba hideg vizet mernek, egyik a' viz felibe vastag sima fát tesznek, mellyet lehet forgatni, a' felibe tészta szűrő bádogot, azon öntik 's eressztik által a' lágy meleg viaszt, a' sima gerendát pedig lassan hajtják; a' viasz a' gerendára foly vékonyan, melly fordulván, mihelyt a' vizbe ér , hoszszú keskeny vékon pántlika formára fagy, a' vizből rostára merik, 's ponyvára ki teregetik, azután úgy szárítják, mint a' vásznat."360. A napfényre teregetett viaszt gyakran kell forgatni és vizzel locsolni. Ha nem fehéredik kellőképpen az eljárást meg kell ismételni, de a gyakori olvasztás a viaszt morzsássá teszi és kevesebb is lesz. Teleltetés A mézelvétel után a méhész mindjárt elkészíti méheit a telelésre. A teendők a szerint változnak, hogy a méhek nyári helyükön maradnak-e, vagy pedig más helyre rakják őket. Ha helyükön maradnak „...mindjárt a' Méh fel verés után, Marha ganéjos agyaggal, jó vastagon le sározza, elől tsak ollyan kisded ki járó lyukat hagyván rajtok, a' mellyen egyszerre, két 's három bogár ki férhessen, a' mellyet osztán egész télen által nyitva tart, hogy a' Méhek szabadon legelhessenek, és járhassanak mindenkoron."361. A hideg ellen sokan sással takarják be a kasokat, mások szalmafalat állítanak a kasok elé, hogy a szél, napfény, hófúvás ne érhesse a méheket, egyesek pedig teljesen takaratlan hagyják a kasokat.-^. Jó védelmet nyújt az is, ha egy üres kast húznak a telelő kas tetejére és a kasok elejét náddal kerítik be.^63. Vigyázni kell, hogy a téli takaró ne tartson túl nagy meleget a kasban. „Igen bétakargatják, bépólálják a' köpüket, úgy hogy a' köpüre tekert csavart, és rakással halmozott sok ringy rongy, pokrócz darócz miatt igen is nagy melegek van a' méheknek, és a' mellett elegendő friss levegő-ég nem járulhatván hozzájok, megfúladoznak."364. Ha a méhes épületében maradnak a méhek, akkor nádat vagy deszkát támogatnak az elejéhez, hogy az időjárás szeszéjeitől megvédjék a méheket, Erre a célra szalmát nem jó használni, mert abban az egerek fészket raknak és a méhek között sok kárt tesznek.365. Ha elmozdítják nyári helyükről a kasokat, akkor legelőször is alkalmas helyet kell keresni a teleltetésre. Ügyelni kell arra, hogy se túl meleg, se túl hideg vagy nedves ne legyen a választott hely. Ha lehetséges a méhész olyan helyre rakja méheit, ahol ember vagy állat keveset jár, tehát a méhek egész télen nyugalomban lehetnek. Vannak akik a ház padlására hordják méheiket. „Tartják még a' szegény sorsú és kevés Méhet tartók a' Mag-Méhet; a' Ház-hijján, egy darab kötélre; vagy madzagra felkötve; és azt a' kötelet bojtorjángal meg-rakják jól, hogy a' ruhával bé-kötözött, LevegőÉben függő Kashoz az Egér ne közelétsen és kárt ne tégyen."366. Mások a padlásra vitt kasokat zabbal takarják be vagy elássák abba. Ez ártalmas, mert kellő levegő hiányában és a nagy meleg következtében könyen megfulladhatnak a méhek.^67. Ennek elkerülésére javasolják egyesek, hogy a polyva, zab vagy más gabonanemü alól, a kas szájából, egy csövet vagy nád szálat kell vezetni a szabad levegőre, hogy ezen keresztül levegőzhessenek a méhek.^68. Némelyek a kertben 6-8 ágast ásnak a földbe párosával, egymástól egy-egy ölnyire, ezekre vastag rudakat fektetnek és azt száraz szénával vagy sással befedik. Késő este ezekre rakják a kasokat és szénával, sással jól betakarják, hogy az esső át ne járja a kasokat. Egész télen így hagyják a méheket.-^57