Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

III.Üzemorganizáció - 2. Gazdasági termelőév

elhatárolja a görög és római irodalom útján hozzánk került babonaanyagot, az itt talált népektől átvett, vagy a magyarságnak magával hozott babonaanyagától. A méhek kibocsájtása után a röpnyílást még nem szabad teljesen szabaddá tenni, mert a tolvaj népek így könnyen erőt vehetnének a gyengébb családokon.

2^- „Midőn az alma fa vérágzik, az Döbbenyek száját egészen ki nyisd, a' döbbeny allyárúl is ved le a' tapasztot, az allyát tisztán tárcsád, Sózd meg hogy férégtül tiszta legyen. Nyárban minden héten az allyát söpörd meg, hasznát veszed."

25°Gondozás és védelem A méhek tisztításánál, kezelésénél ügyelni kell arra, hogy ha izzadt vagy foghagymát evett a méhész, ne menjen a méhek közé; csendes, nyugodt mozdulatokkal dolgozzon, mert különben mérgükben összeszurkálják a méhek.-^^. a nyugodt munka biztosítására füstöt használ a méhész, vagy méhészsüveget tesz, gyapjúkesztyüt húz és úgy bánik a méhekkel.

26

0A méhek elbódításához száraz marhatrágya, eb-kapor, banyaposz, vagy pöfeteg, fagomba, korhadt fa, ruhakolbász, régi vászon, dohány stb. füstjét használj ák.

2

6l- A füstöt alulról fújják a kasba, a méhek ez elől a kas csúcsába húzódnak, így nyugodtan dolgozhat a méhész. Arra azonban vigyázni kell, hogy a füstölőanyag lángra ne lobbanjon, mert megperzselheti a lépeket és sok méhet megölhet vele. A füstölő edény lehet gerencsérnél csináltatott bögre, vas vagy réz serpenyő lyukacsos fedővel, vagy csak egyszerű fazék.

26

2- A dohányos ember pedig pipából eregeti a füstöt a méhek közé. Szintén a méhszúrás elkerülését szolgálja a sós vízben vagy saját vizeletben való megmosdás, fenyőszurokkal való füstölés, és az arcnak, kéznek mályva „vérivel"

2

6^, vad vagy büdös székfüvei, ürömmel, összetört és olajjal összekevert majorannával, bodzával vagy más büdös füvei való bedörzsölése.

2

6^- Azonban elkerülhetetlen, hogy ne kapjon méhszúrást a méhész, vagy a méhek között forgolódó ember. A „méhcsipés"ről jegyzi meg Szuhányi János, hogy „Hazánkban bé-vett szokás azt mondani: hogy meg-tsipett a' Méh; holott a' Méh nem tsip, hanem szúr fullánkjával."

2

6^A megszúrt testrész megdagadásának megakadályozására és a fájdalom csökkentésére a következő eljárásokat és szereket használták: a fúlánkot ki kell húzni és helyét levendula vízzel megkenni;

266

, a szúrás helyét nedves, hűvös földdel, hideg vassal, acéllal, fűvel kell nyomkodni, saját nyállal, petrezselyem zöldjével, ecettel bekenni.

2

6^- Javasolják még a kámforos spiritusz vagy kámforos égett bor, rozmaring, levendula vagy lenolaj, fehér mályva levelének, mák fejből kifolyó tej, vöröshagyma nedvének stb. használatát.

26

8Anyásítás Ha az anyaméh elpusztul, akkor a gondos méhész új anyát ad a méhcsaládnak. Ellenkező esetben elpusztulhat az egész család, ha csak nincs friss petéjük, amiből új anyát nevelhetnek. Az anyátlan kast arról lehet megismerni, hogy a méhek nem járnak olyan vígan, mint máskor, kétségbeesetten futkoznak, kivűl, belül, tompa zúgást halatnak és nem gyűjtenek.

2

6^46