Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
II. A méhtenyésztés - 1. Méhismeret
Már kieresztéskor gondoskodni vélnek a méhészek arról, hogy annak idején a raj el ne menjen. „Mikor azért ki botsatod a Meheket, leg első tiszted légyen, hogy a Dugóját, mely a likában a Kasnak telelt, akármibül álló lett legyen, azt el ne vesd; a mint némelyek tselekesznek, hogy tsak el vetik: Hanem meg jegyezd, ki melyiké, és - köss madszagot reá, Vesd a Kas ala avagy kösd azon Kas föliben, avagy tetejiben, hogy a raj el ne mehessen."^- Rajzáskor a megszökött rajt vissza lehet babonálni, ha ezt a dugót a méhes közepére cövekelik. „Ha Ember nélkül el talál menni, old el a Dugóját a Kastetejérül, és egy Czövekel Szegezd a Méhessközepire és helyére vissza jő. Akaszd a Lábod ujjára a Dugót, oda Száll, fogd bé, a mind akarod.Általában babonás megkötéssel akarják megakadályozni a raj eltávozását, vagy megszökését. A raj megállitására racionális megoldást javasol egy méhészekönyv 1747-ből: „Hogy a raj el ne menjen, zöld ágat márts vizbe, rázd közibe, meg száll.Ugyancsak helyes megfigyelésen alapszik az, hogy a raj befogására alkalmas helyet (faág) anyaméh testével dörzsölik be, a kirepülő raj odaszáll, megérezvén a szagot. (Lásd bővebben a rajzásnál.) A méhészek távol is tudják tartani a rajt valamely nem kivánt helytől. Ürömmel vagy más, a méhek előtt utálatos füvei kenik be a helyet, elkerüli azt a raj. A kast, amelybe a rajt akarják fogni, megfüstölik fenyőszurokkal, belül vizelettel locsolják meg, méhfüvel dörzsölik be stb. Ezeket az eljárásokat azért alkalmazzák a méhészek, mert tudják, hogy ezek a szagok a méheknek kedvesek és az ilyen kasban a befogott raj is jobban megmarad. A tolvaj méhek ellen való védekezésre többnyire helyes eljárást alkalmaznak a méhészek. Ismerve a méhek azon tulajdonságát, hogy ha valami rendellenesség van saját lakásukban, akkor addig nem nyugszanak, amíg azt helyre nem hozták; a tolvaj lók lépeit átszurkálják, megmetélik. Ezzel munkát adnak nekik, és ezalatt a méhek elfelejtkeznek a rablásról, végleg lemondanak arról. A méheknek télire a földbe való ásása azon a téves nézeten alapszik, hogy sötétben és csendben élelem nélkül is kitelel.Ennek ellenkezőjéről szomorú bizonyságot nyernek tavasszal, ha nem hagytak elegendő mézet a kasban, vagy nedvességet kapott a lép, mert méheik élelem híján elpusztulnak, vagy lépeik megpenészednek. Kellő ismeretek hiányából következik az is, hogy a téli és tavaszi etetésre sült csirkét, tehénhúst adnak a méheknek. „... a'ki azt gondolta, hogy bé-éri mézével-is megfogy, ezt látván, süss-meg egy Tsirkét, és húsát tsontját azon melegen törd öszve, hogy a' Méz meg-járhassa, de tsak egy darabban, hadd maradjon a' fél Tsirke; azután mézeldmeg, hadd hülljön meg, és ezt szegezd-fel Méheidnek, meg-eszik a' húsát is, és szerentsésen ki-telelnek minden mézelés nélkül, ki-kap az illyen esetben, a' Szilva és Körtvély-levétől-is, ... inkább sürü légyen, ne hogy a' Méheknek valami nyavalyát tsinálj."57- „Ha a' Méh a 1 sok Essőzések miatt meg-gyengül nagyon, friss Tehén Húst tégy a' Kas alá, vagy éppen a' Lépéhez szegezd-fel, és a' Kas alját környékét lágy sóval hintsd-bé, A szilvának, körtének, szőlőnek etetésre való használatát indokolja édességtartalmuk, bár a méhek ezt is csak végszükségben fogyasztják. A méhészek hisznek abban, hogy a méheket meg lehet igézni és ezzel ártani lehet azoknak. „Ha vennéd eszbe hogy a méhédet meg igézték. Nap föl költő előtt merits szólatlan vizet a kutbol, töltsd pohárban, vess három eleven szenet bele, lotsold meg véle nap költe előtt."59- A szólatlan vizre azért van szükség, hogy bizonyosan sikerüljön elhárítani a veszedelmet. 23
