Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
II. A méhtenyésztés - 1. Méhismeret
kétségtelen. A török hódoltság ideje alatt szintén nagy a jelentősége a méhtartásnak, amint azt a defterek mézre vonatkozó adó feljegyzései bizonyítják. A meg nem szált területek méhészeti termékekkel való kereskedelme pedig virágzó. A XVIII. században és a XIX. század első felében megjelent méhészeti irodalom és más gazdasági és statisztikai munkák bizonysága szerint ebben az időben is általános a méhtartás Magyarországon. A centrumok, illetve a legalkalmasabb méhtartó vidékek nagyjából megegyeznek az előző századok centrumaival. A méhlegelő, mint a méhtartás alapfeltétel a XVIII. század végéig az éghajlati és természeti körülmények adottságaként tekinthetők. Ekkor a mezőgazdaságban beállott változás a méhlegelő tudatos alakítását és gazdaságos kihasználását (vándorlás) tette szükségessé. A méhlegelő általános szűkülése a méhtartás gazdasági jelentőségének, de nem országos elterjedésének csökkenésében játszott szerepet. A méhtartás elterjedettsége annak jelentősége mellett bizonyít. A kereskedelemben (kivitel, hazai piac) és a hazai fogyasztásban (várak élelmezése, konyhai édesítőszer, világítóeszköz) játszott szerepe egyben azt is tükrözi, hogy a XVII. század másodikfelében és a XVIII. században a méhtartás a gazdálkodásban éppen olyan nélkülözhetetlen, mint más gazdálkodási ág, de természetesen kisebb méretekben. A XVIII. század végétől kezdve fokozatos a méhtartás jelentőségének csökkenése. Ennek okai egyrészt a földmüvelés és állattartás jelentős növekedése, másrészt a méhészet termékeit helyettesítő ipari cikkek (cukor, faggyúgyertya) megjelenése. II. A méhtenyésztés Méh-ismeret A vizsgált időszakban a méhtartók nagyobb részénél a méhekről való ismeretek többsége irracionális. Bátran állithatjuk, hogy a méhtartóknak ez a rétege, mely főleg jobbágyokból, kevés méhet tartó földművelőkből állt, nem is kutatta túlságosan méheinek titkait, azok életét és munkáját. Ezt két körülmény támasztja alá: az egyik az, hogy más, sok időt és fáradságot igénylő elfoglaltsága mellett nem maradt ideje hosszas megfigyeléseket folytatni. Érdeklődése is inkább a megélhetését biztosító főfoglalkozása felé irányult, nem pedig az „Isten nevében" tartott méhek felé. „Igen hibásan gondolkoznak némelly tudatlan méhes Gazdák, a' kik azt tartyák, hogy a' méhekre semi egyéb gondviselés nem szükséges, hanem tsak hogy Tavaszkor megkell őket sepregetni s tisztogatni; Ősszel pedig megvi'sgálni, mellyik jó, és mellyik telelhet ki; máskor pedig tsendességben kell őket hagyni.• A másik ok, ami a vizsgálódást megnehezítette, vagy éppen lehetettlenné tette, az egyszerű köpü vagy kastipusok használata. Könnyen nem hozzáférhetőek, szét nem szedhetőek és így a méhek belső életét még az érdeklődő elől is elrejtik. Ezekhez járul még a hiedelmek és babonás szokások, eljárások apáról fiúra való öröklődése. A régi babonás szemléletben felnevelkedett, írni-olvasni nem tudó ember kétségtelenül helytelen nézetet vall és ebben az időben nincs is nagyon módjában azon változtatni. Ez különösen igaz akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a feudális társadalmi rendnek arra irányult a törekvése, hogy a jobbágyokat tudatlanságban tartsa, hogy ne keljen azoktól félnie és a kizsákmányolást zavartalanul folytathassa. így érthető, 21
