Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

I. Termeléstörténet - 4. Méhészet hanyatlása

A méhészet hanyatlása Vizsgáljuk meg a méhtartás hanyatlásának okait. Toldy József 1789-ben felhívással fordult a „Nemes Magyar Hazá"-hoz, melyben a méhtartás állapotáról számolt be. A méhészet hanyatlásáról a következőket mondja: „... hogy az impulátió miatt el szorult, és soványodott mezők; az ezekre következett viz áradások; nem külömbben a' mostoha idő járások, első okai legyenek a' méh veszélynek, az tagadhatatlan; de azonfelyül Nemzetünknek ezzel való helytelen bánása ezen környül állásokban a' méhek veszedelmeket nagyon öregbítik."34. Az időjárás viszontagságai, melyek csak időszakosak, nem állandó tényezői a hanyatlásnak. Emellett azonban helyesen látta meg, hogy az impopulátió által az addigi üres földek nagy része müvelés alá került és ezzel jelentősen csökkent a méhlegelő területe. Természetesen nemcsak erről van szó. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a gabonakonjunktúra nagyban elősegítette a mezőgazdaság kapitalizálódását, árú termelésre való berendezkedését. A nyereségvágy a birtokosokat mind több és több szabad földterület müvelésbe való bevonására serkentette. Erről Szentpétery Samu 1843ban, a méhtartás hanyatlásával foglalkozva, a következőket írja: „Öregeink szerint csak hatvan évvel is ezelőtt a' sértetlen ugarföldek mellett, őszi és tavaszi vetések között, mindenféle sok parlag földek maradtanak, mellynek pedig, kivált jobb években borítva voltak 's vannak még ma is, a' hol találtatnak, virágokkal."^A méhlegelő szükülését a XIX. század elején fellendült juhtenyésztés nagyban elősegítette. ,,A' juhok túlságos elszaporodása, mellynek a' közlegelőkön, ugarokon, erdőkön legázolják, elbüdösitik, legtöbbször gyökerestől kirágják a' méhek kedves virágnövényit."36- (Szentpétery) A cukor, mint a méz legnagyobb versenytársa a XIX. század elején tör előre. „A

1 közönséges felvetés szerént ez előtt mintedgy húsz esztendővel négyszáz ezer forint vitetettki az Országból tzúkorért. A' luxusnak azolta való elterjedéséből bizonyosann állithajtjuk, hogy most három annyi ember iszik kávét 's eszik édes süteményeket, mint ez előtt húsz esztendővel."^- Felvetődik a gondolat, mézből cukorhoz hasonló édességet készíteni. Ezzel sok százezer forintot lehetne az országban bent tartani és a hazai méz is piacot találna. A kísérlet sikerül is, azonban a készítés túlságosan hosszú időt vett igénybe. A háztartásban szükséges cudkormennyiség beszerzése sokszor anyagi megerőltetésbe került. „Mennyire elközönségesedett, sőt mintegy múlhatatlan szükséggé lett már a' kávé-ivás! - még azoknál is, a' kik vagy magok' megerőltetésével, sőt adósság tsinálással-is veszik a

1 tzúkornak fontját négy 's öt forinton-is!"^^- Próbálkoztak a cukor és a méz összekeverésével, hogy a költségeket csökkentsék. Ezt azonban sokan már csak büszkeségből sem fogadták el, inkább vették a cukor 4-5 forintért (1 font), minthogy mézzel vagy cukormézzel édesítsenek. A cukor 1806-ig a nyugati kereskedelem utján került Európába és Magyarországra is. 1806-ban Napóleon elrendeli a kontinens kereskedelmi zárlatát. Ezzel kirekesztette a külföldi cukrot Európából. A zárlat ideje alatt a méz keresettsége nagyban emelkedett és olyan árat ért el, mint azelőtt soha. Ez a szükséghelyzet kényszertette a cukorfinomtókat, vállalkozókat, hogy más módon állítsanak elő cukrot. Erre alkalmasnak bizonyult a cukorrépa. 18