Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

8. Mintakönyvek - 1. Alföld

ALFÖLD Kiskunság - Országos Textilmüszaki Múzeum - Budapest Textilmúzeum Alapítvány A/12/1997. 1750 körül a mintakönyv a feldolgozás utolsó pillanataiban került múzeumi tulajdonba és vált kutathatóvá, ami annál fontosabb, mivel a kéziratos példányok legkorábbi darabját ismerhettük meg. A régi mintakincs tehát a XVIII. század közepén még általánosan elterjedt volt az alföldi területeken, amit a nagykőrösi, szentesi és hódmezővásárhelyi példák bizonyítanak, bár használatuk ellen a fiatalabb generáció már tiltakozik. A mintakönyv címoldala hiányzik, összesen 25 mintarajzot tartalmaz, melyek többsége a hagyományos madaras motívumokból áll. Készítője, első tulajdonosa ismeretlen, a második Trentsényi József, aki 1774-ben szignálta tulajdonát, egy mintalap hátoldalán. „En Trencsényi Joseph Ki ez Könyvet birom Nevemet beleje bizonyságul irom Ha el veszelődne ... édes jo barátom Méltóztasd Kezemhöz mert igaz jószágom." Pár odallal odébb megismétli a bejegyzést Anno 1774. „Ennek neve hazug Szolga ki elviszi s meg nem hozza Kurva legyen Szép Anynya Ki meg botránkozik Le Irot Versemben nem bánom az orát üsse ez Seggembe Nagy or ... Sem kedvemben ha haragszik pedig aljon velem szembe" Bizonyságul írtuk ide, hogy második tulajdonosa a mintakönyvben nem jelöli magát készítőnek, durvasága pedig müveletlenségét bizonyítja. Saját kézírásával nem is igen találkozunk a füzet lapjain. - A harmadik tulajdonos „N KIS JÓZSEFÉ Ez a Formás könyv.", akinek egyéb bejegyzései alapján 183l-es tulajdonlást tartunk valószínűnek. A negyedik bejegyzés „Simon György Iráso 1846" - Összesen 80 mintacsík, 13 madár, egy szarvas található a füzetben, melynek tíz lapja más kéz vonalazása. E hagyaték alaposabb vizsgálatra szorul még, hiszen a rajzokon kívül egyéb bejegyzéseket, verseket is találunk a füzetben. A több tulajdonos esetleges rajzait is sikerül majd megkülönböztetni egymástól. Az azonban bizonyos, hogy a legkorábbi réteg a XVIII. század közepéről származik. A legnagyobb minták, mint a pelikán és a kétfejű sas 32 ill. 30 táblás forgatással volt kiszőhető. 93