Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)
5. Árszabások
Zalaegerszeg 177 5 Fl. dénár Abrosznak vagy kendőknek Pamukkal akár Öszve verve akár különösen, mindazon által koczkásson való szüvistül - 2 Veszotül - 1 A több mint ötven árszabás kiemelt szövegeiből láthatjuk, hogy a hatóságok nem adtak helyet a népi, paraszti, helybeli megnevezéseknek, hanem szinte az egész orszagban ismert XVII-XIX. századi szövések neveivel találkozhatunk. Időbeli megjelenésük azonban azt mutatja, hogy pár évtizedes késések vannak a díszítettség mértékét illetően. Természetesen a hétköznapi vásznak mellett a leggyakoribb termékek az abroszok, asztalkendők, asztalkeszkenők (szalvéták), párnák, párnának való vásznak. A múzeumi példák is bizonyítják, hogy a párnák gyakran párban készülnek, a végek díszesebb szövésén felül 10-15-20 cm-es távolságra keskeny csíkok követik egymást. Ha egy rőfön belül ebből három csík esne, akkor a díjazás összege magasabb. A fonal színére nincs meghatározás, tehát vagy fehéren fehér a sáv, vagy pamukos esetében természetesnek tartották a vörös szint. A vörös-kék színező pamut együttes használata csak múzeumi példányokról ismert. Nem esik szó a limitációkban a lepedővégekről, különösen nem a végbe beleszőtt pamutos darabokról. Általában két szél (kétszer egy rőf széles vászon) összevarrása után keresztben varrták fel a díszes csíkot és ennek aljára a tótcsipkét. A damaszt hatású kamukás a XVII. századtól gyakran előfordul anyagunkban. De néven nevezve is találkozunk e bonyolultabb szövőszéket vagy sok cséppálcát feltételező, „Damaszk Abrosz szövéséért", 12 krajzár munkadíjjal a csongrádi arszabásban, amelyet XVIII. századinak datált a levéltár. Ugyanitt „Damasztbúll szőtt törölköző kendő réféért" 6 krajcár, a közönséges törölköző kendőnek rőfjére 2 1/2 krajcár volt kiszabva. Néhány esetben találkozunk a gyapjú, félgyapjú anyagok (abrosz, takaró ?) szövési díjával, de rása megjelöléssel is. A céhlevelekből ismerjük, hogy a takácsoknak is engedélyezték ezek készítését addig, amíg erre külön specializálódott mester nem kéri a felvételét a céhbe. Sajnos mintázatukra semmiféle utalás nem található e tételekben. A kiemelkedően gazdag és magyarázatokkal is ellátott szentesi mintakönyv a 4-es, 8-as és 16-os nyüstök felkötését, a csigák rendjének sorát (rajzokon) mutatta be a mester az 1794-ben kezdett mintakönyvében. A szentesi mester bizonyára ismerte már az 1771-ben kiadott nyomtatott, már idézett mintakönyvet, annak kötéseit, alapmotívumait. Balogh István 1782-ben szabadult, a szokásosnál szebb, kiírt kaligrafikus a kézírása, a mintakönyv címoldalára választott „Symbolum 1. Jan. II. Resz. 16 vers 1 7do" „tanult ember" 53
