Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

3. Lenszövők – barhentosok

kötetlenebb szerkesztésük utóéletét már csak a XVIII. században elszaporodott takács és lentakács céhek mintakönyveiben, szőttesein követhetjük. A Felvidék mustrás barhentterítői egységes csoportot képviselnek, de ezenbelül elfogadjuk Bobrovszky által jelölt három stílust. A XV-XVI. században készült textilek fennmaradt példányai Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse kézműves körzetéből származnak. Ezt talán az magyarázza, hogy a kassai 1461es céhszabályzattal rendelkező „Parchenter Zech" a helyi lenszövőket 1481-ben, a késmárkiakat 1590-ben , a rimaszombatiakat és csetnekieket 1666-ban, a rozsnyóikat pedig 1668-ban fogadta be a parchent készítés jogaiba, és gyakorolt velük szemben anyacéhes jogokat. A közölt harminc teljes vagy töredékes terítő, kendő olyan mintakincset tartalmaz, ami a későbbi századokban tovább élt az ország délebbre fekvő területeinek szőttes kultúrájában. Talán a legszebb és leggazdagabb példány a nagykőrösi református egyház pelikános terítője. Ezen a szépen komponált terítőn, alulról felfelé haladva pelikános, orgonasípos, pelikános, szarvas párokból (hátukon madárpárok) álló mintasorok, majd röppenő páros madarakkal együtt fejtetőre fordított pelikános és szarvas páros sorok követik egymást, köztes csíkokkal elválasztva az állatalakos sorokat. Természetesen egyes motívumok ki is estek a használatból, mint pl. az ökrös, pulykás, kutyás, baldachinos emberalak. A legfeltűnőbb újítás pedig a fiait saját vérével etető pelikán, ami az egész Alföldön elterjedt, de nem csak textileken, hanem festett templomi mennyezeteken, kerámián és fafaragásokon is. E bibliai tárgyú motívum Magyarországon a székesfehérvári Boldogasszony templom oszlopfő-töredékén, mint XII. századi ábrázolás maradt fenn. Hasonlóan számos nyugatról betelepülő lentakács hozhatta magával a Tirolban, Rajnavidéken általánosan ismert állatalakos szőttesmintát. Két tiroli mintakönyv irodalmára hívta fel a figyelmemet Horváth Terézia. Az osztrák néprajzi múzeum kiadásában megjelent „Werke der Volkkunst mitbesonderer Berücksichtigung Österreichs" (M. Haberlandt 1914) első kötetében olvasható, Franz Donát cikke: „Handgezeichnete Weberbücher aus Tirol" címmel. A szerző technikai magyarázatokkal látta el az ismertetést, a mintkincs eredetére azonban nem fordított gondot. Az általa ismertetett első mintakönyvet Thoman Lins állította össze 1658-ban. Sajnos a szükséges szöveges magyarázat csak a „Fussarbeit"-re, a szövőszék nyüstjeinek használatára, mozgatására teijedt ki. A 153 oldalas mintakönyv 43 állatábrázolást a hozzá illő csíkminták közé fogva egyedi és páros kapcsolatban tartalmaz. Ezek között a párosmadarak változatai, a szarvas, zerge, solymászok, kakasok, kétfejű sasok, egyszarvúak, röppenő madarak, a feltámadási zászló két oldalán álló bárányok, ugró oroszlán és variációi találhatók geometrikus és naturalisztikus csíkmintákkal együtt. A páros pelikán ábrázolás azonban hiányzik a mintakincsből. Első látásra nagy rokonságot találunk a magyarországi barhentos szőttesek és a tiroli mintakönyvek motívumai között. (Donát 1914). Bátran feltesszük, hogy e 34