Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Tomisa Ilona: A képírómestertől az olajnyomatig. Adalékok a templomi zászlókészítés történetéhez

arra engednek következtetni, hogy a képíró díjazása és ellátása nem kevés pénzbe került. 1689-ben keltezett levelében Perényi Pál halotti zászló elkészítését rendelteti meg húgával a képírónál: „...Tegnapelőtt az váradi pogányok kicsapásának hírit behozván ide itt ben levő magyar és német vitézek, némely bennlakos főrendekkel egyött mintegy két százan utánok rohanván Király-Daróczánál beérvén őket, az pogányoknak sokasága őket körül vévén, jobb része oda marada, kik között szeginy bátyám Prini János Uram ő kegyelme is köztök lévén az harcz helyén elesett... Az testét szegénnek tegnap behozattuk ide... Tiszteséges eltakarítása meghidegedett testnének holnapi napon leszen. Mivel azért hirtelenséggel az temetése napjára zászló nem készülhetett, kegyelmedet kérem meg, keseredett szegény Anyámasszony is kéreti... hogy Kegyelmed az zászlót azon képíróval, ki szegény üdvözült Károly Mihálynak írta volt, ugyan hasonló materiára hova hamarább irassa meg, az hosszaságának mértékét is elküldöttem. Egy felöl a feszület legyen. Boldog Asszony és Sz. János alatta állván: térden állva előtte, testszin köntösben, szokás szerint verset kegyelmed az páterekkel alá csináltasson, túl felől penig az magunk czimere legyen, az czimert 2 angyal tartsa. Esztendő és napszám. Azon leszek, hogy magának szeginynek az ábrázatját itten is, mint lehet leírassam, és más alkalmatossággal kegyelmednek beküldjem. Addig az többit írhatják. Az képíróval kegyelmed mint alk[ud]haték meg, arrul tudósítván az árában fogyatkozás nem leszen... A rojtán kívül legyen a zászló annyi, mennyi ez a czérna..." (Történelmi Tár 1894, 242). A eddigiekben templomi zászlóként használatos hadizászlókról, főúri, címeres és halotti zászlókról esett szó. Formájukat és funkciójukat tekintve a céhek és confratenitások zászlait is ide sorolhatjuk, hiszen ezeket templomban őrizték, s a céhek - egyúttal vallásos jellegüknél fogva - leglátványosabb szokásaik közé tartozott a különféle egyházi ünnepek körmenetein céhzászlóval való fölvonulás. Az iparosok céhei a XVII-XVIII. században már szinte minden városban önálló templommal, kápolnával, vagy mellékoltárral rendelkeztek (Gerendás 19421943; Pásztor 1944; Nagybákay 1975). Zászlókészítésre nemcsak sokat áldoztak a céhek, de azt számos alapítólevél tanúsága szerint nem egy esetben maga az uralkodó írta elő. így pl. az I. Lipót által a pesti mészárosoknak 1696. július 11-én adományozott céhlevél 7. cikkelye a következőket írja: „Isten dicsőségére készüljön egy zászló, amelynek egyik oldalán a Céh pátrónusának, Ker. Szt. Jánosnak, másik oldalán Isten legszentebb anyjának, Szűz Máriának, ... a képmása legyen ábrázolva, az általános viselni szokott mesterségbeli jelvényekkel együtt. Ezzel a zászlóval vegyenek részt az összes mesterek, legények és inasok az Úr napja magas körmenetén." (id.: Zoltán 1963, 224). 262