Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Endrei Walter: A magyar guba ősei

egy hasonló Louvre-beli lenszövet (Hirsch 1991, 110 f). Az egyiptomi görög papiruszokban sűrűn fordulnak elő a kaunakes-re szakosodott kaunakopoioi elnevezésű takácsok és a kaunakopratai nevű kereskedők (Wipsziczka 1965, 17, 46, 115). 2. kép A guba gyártásának kelet-európai elterjedése Markova szerint Bizonytalanabb talajon járunk, ha a sumer és óbabiloni szobrokon és domborműveken látható fürtös felületűnek tűnő viselet alapanyagát az egykorú szövegekben tu

ggazza elnevezésű szövettel azonosítjuk (Reallexikon 1981, 20 f). Ám a korai középkor óta szinte összefüggő láncolat igazolja e szövetek európai jelenlétét. Ezeket a leleteket A. Geijer állítja össze: a legkorábbiak Hollandia (6-12. sz.), Svédország (8. sz.) és Anglia talajából kerültek elő (Geijer 1970, 197). A sorban következő lelet Wollin (ott tévesen Wolhynia) szigetéről származik és elemzése szerint 2/2 sávolyba 6 láncfonalanként illesztett eltolódó furtsorozattal készült. (1. kép.) Hasonló a 10-11 századi, Gudjónson által publikált izlandi töredék, de azon felváltva 5 és 9 fonalanként van rögzítve a gyapjúfürt (Gudjónson 1962, 12-21). 184