Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
F. Dózsa Katalin: A kékfestő az „úri divatban"
el tudták adni termékeiket. Amikor 1972 körül a kékfestő karton iránt a fent vázolt okok miatt a divatvilágban komoly érdeklődés jelentkezett, volt miből választani. 1972-ben az Ez a divat (1972, 25. 22) c. újságban (ma el sem tudjuk képzelni, hogy ez a kis csúnyuska, barna-fehér fotókkal és rajzokkal illusztrált vékony lapocska milyen pontosan és jól informálta széles olvasótáborát a legfrissebb divatról) először Bakó Ilona mutatott be kékfestő anyagból készült és népies szabásvonalakat követő divatruhákat, tápéi gyűjtés nyomán. Igaz. nem a helyszínen kapta az ihletet, hanem T. Knetik (helyesen Knotik) Márta és U. Varga Marianna cikkéből, amely egy Tápéról szóló monográfiában jelent meg (Knotik-U. Varga 1971, 527-572). Bakó Ilona volt az egyik iparművész, aki sokáig hűséges maradt a kékfestőhöz, a ruhák formavilágában is elsősorban a népi szabásokra építve. A másik, elsősorban textiltervező alkotó Bódy Irén, aki már a hatvanas években gyűjtötte a kékfestő mintákat és újratervezte, illetve felhasznalta a mintakincset és eljárást textilanyagainál, a ruhák mellett lakástextíliát, függönyöket, térítőkét, párnákat is alkotva. Hasonló darabokat a népi mesterek is készítettek nagy sikerrel, a pápai textilmúzeum és egyes népművészeti boltok ma is árulnak hasonlókat. Bódy Irén a nyomódúcos technikát és a motívumkincset egészen sajátjává tette, egyáltalán nem ragaszkodva a kék-fehér színvilághoz és a hagyományos mintákból alkotta meg jellegzetes, jól felismerhető egyéni stílusát. Munkásságát Domonkos Ottó részletesen ismerteti (Domonkos 1981, 80-81). Az 1970-es években tehát a kékfestő kultusza fellendült, ami a festőmesterek keresettségét idézte elő. 1973-tól a Pamutnyomóipari Vállalat kezdte el nagyüzemileg gyártani a „kékfestő"-t. A ruhatervező művészek egy része természetesen csak eredetit, esetleg Bódy Irén anyagait használta fel modelljeihez, de nyilvánvaló előnyei miatt - sokkal jobban kezelhető, olcsóbb és minden üzletben megtalálható - nagy tömegben a gyári anyag terjedt el. 1974-78 között a kék alapon fehér kismintás anyag hihetetlenül népszerű volt. Minden divatbemutatón megjelentek a kékfestőanyagból készült modellek, és szinte valamennyi ismertebb tervező készített ilyen típusú romantikus, népies modelleket. Időről időre pedig a divatbemutatón megjelentek nem csupán kékfestőbe öltöztetett, de egészében népies szabású ruhába is öltöztetett manökenek. A kedvelt anyagból férfiingek is készültek, amik szintén nagyon népszerűek lettek. A kékfestő motívumai továbbterjedtek és túlléptek a kartonnyomáson. Divatba jött a kékfestőmustrákkal nyomott kordbársony és bársony, sőt a hasonló motívumokat idéző üveggyöngy, Horváth Márton iparművész alkotásai, illetve kerámia, amellyel elsősorban a Tihanyban élő és alkotó Barth Lídia foglalkozott. S a kör valahol itt bezárul, hiszen a kékfestő mesterek kartonjainak mintái eredetileg a kínai és európai porcelánt és kerámiát utánozták, a modern iparművész kancsói viszont a kékfestő mesterek nyomódúcait. 178
