Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Erdész Sándor: Tudós mesterek a néphagyományban

ket és rimánkodott, hogy csináljon valamit. A molnár engedett, tanácsa szerint az ember megfogta az első patkányt, kiégette a két szemét és eleresztette. Egy hét múlva már egyetlen patkány sem volt nála (Balassa 1975, 79). A szigligeti malomban sok patkány volt. A molnár kihozott egy fazék búzát és azt a vízbe szórta, mire a patkányok mind elmentek sírva. Ha a malomból valaki ellopott valamit, ahhoz a molnár elküldte a patkányait (Vajkai 1947. 66). Karcsán a molnárlegény hívja a molnárt, mivel a vízen jön egy nagy csapat patkány. „No, sose bánd - azt mondja -, hadd jöjjön!" Mire a patkányok odaértek, addigra kivitte a búzát és széjjelhányta közöttük: „No. egyétek fel és menjetek vissza oda, ahonnan jöttetek!" A patkányok vissza is mentek, egy másik molnárhoz (Balassa 1963, 166). Mondáink szerint a patkányküldés tudományával nemcsak a tudós molnárok, hanem egyéb foglalkozású patkányos emberek is értenek (Bihari 1980, 113, 287). A tudós molnárokhoz a patkányküldésen kívül még számos mágikus tevékenység fűződik. Ide tartozik a vízeresztés, táncoltatás és a kötés-oldás tudománya is. Egy molnárnak ördöge volt. Ha elment a malomból, akkor megállt a malom. Az ott várakozókra olyan nagy vizet eresztett be, hogy az emberek felálltak a padokra, az asszonyok pedig felhúzták a szoknyájukat. Ha akarta, táncoltak az emberek, mindnek táncolni kellett (Vajkai 1947, 63). A csávoli malomban az egyik fiatalasszony nagyon türelmetlen volt, másokat megelőzve akarta a gabonáját leőrletni. „Majd elbánok veled, hogy föl nem öntsz a garatra!" - gondolta a molnárlegény. És az asszony elkezdett táncolni! Az ördögével táncoltatta meg (Vajkai 1947, 63). Cserszegtomajon az ördöngös molnárlegény felmondott, mivel gyenge kosztot és fizetést kapott. De mielőtt elment, megkötötte a malmot. Hát a molnár kénytelen volt a segédje után menni, hogy tovább dolgozhasson. A segédjét kifizette és kérte, hogy dolgozzon tovább. A segéd ezt nem vállalta, de megmondta, hogy „...a lógernél van egy faék, azt vegye ki, akkor a malom tovább megy." A molnár visszament. A faék valóban ott hevert, de nem érintette a tengelyt! „Lóvá tett a segéd!" - gondolta magában. A malomkerékre ráeresztette a vizet, de nem mozdult. Ekkor az öreg felvette az éket, eldobta, s mindjárt megindult a malom (Vajkai 1947, 64). A néphit szerint nemcsak a molnár és molnárlegények, hanem a malmok is rendelkeznek bűvös erővel. A maguktól járó malmok mondáinkban is megtalálhatók. Hajdúnánáson egy szegény özvegyasszony le akarta őröltetni a néhány véka kenyérnekvalóját a szárazmalomban. A molnár ezt nem vállalta, pedig hat lova pihent az istállóban. Az asszony elment az ördöngös Pély kapitányhoz, aki azt tanácsolta, hogy a molnárnak még egyszer adja elő a kérését. Ha nem teljesíti, 81