Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ostrolucká, Milena: Kézmüvesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században

minden évben feldolgozott városi tanács és a választott község tagjainak a jegyzékébe (ún. Libri restaurationum). Ha figyelembe vesszük a szűk átkötést a céhszervezetek és a város önkormányzata között, érthetők a kézművesek törekvései, hogy minél többen képviseljék magukat a városi hivatalok vezetésében. Kassán a község mindennapi ügyeit a községi öregek testülete oldotta meg (seniores communitatis). A 17. században ezt a városi szervet választott községnek - tota electa communitas - nevezték. A választott község 6 asztalra (mensae) oszlott. Minden asztalnak volt saját formundja {praelocutor Vormund), mivel a szavazásnál az asztal tagjainak a végső szavazata volt érvényes, melyet a formund tolmácsolt. A 17. században a választott község tagjainak a száma 58 tagtól (1607-ben) 77 tagig (1672-ben) mozgott. Ebben az időszakban a kézművesmesterek száma a választott községben 21-től 44-ig mozgott, ami a választott község tagjainak a 36,8%-tól (1631-ben) 66,7%-ig (1666) változhatott. A választott községben évenként a legnagyobb számban a szabómesterek képviselték magukat, de számosan voltak a cipészek, a mészárosok és az aranyművesek képviselői is (részletesebben: Ostrolucká 1995, 185-191). A választott községben a 17. század végén nőtt a fémfeldolgozó ipar képviselőinek a száma, ami e század háborús éveit figyelembe véve logikus volt. Az egész 17. század alatt szilárd képviseletük volt e testületben a specializált céhek képviselőinek - gombkészítők, kalaposok, a század végén csökkent a szűcsök és a pékek képviselőinek a száma. Az első asztal formundja (tribunus plebis) az egész választott község elnöke is volt. Elenőrző szerv volt a városi tanács, a városbíró, a városi hivatalnokok és a város gazdasági vállalatai tevékenysége felett. A formund tisztségében - tekintettel városi pozícióját nézve - kézművesek képviselői is megjelentek. Pl. 1666ban Kallay Mihály aranyműves mester töltötte be ezt a tisztséget. Érdekesség az is, hogy ebben az évben a választott község többi öt asztal formundjai is kézművesek voltak - Erszénygyártó István erszénygyártó, Jaszay János kovács, Emenci Felix asztalos, Rosnay Mihály takács és Kallay Mihály szűcs (Ostrolucká 1995, 186). Hasonló helyzet alakult ki 1672-ben is, amikor az első asztal formundja Colmitius János szűcs volt (Ostrolucká 1995, 187). A választott tanács tagjai közül évenkénti választások során került ki a szabad királyi város törvényhatósági és közigazgatási szerve - a tizenkét tagú városi tanács. Tagjai számára a 17. századi forrásokban a senatores megnevezés terjedt el. A kassai szenátus tagjait, hasonlóan mint másutt, elsősorban a leggazdagabb rétegű lakosság képviselői alkották - gazdag kereskedők és polgárok, az intelligencia képviselői, és Kassán nem kis számban a kézművesmesterek is, mindenekelőtt a fejlett iparok képviselői. A városi tanácsban 1650 és 1651 között működött a legtöbb kézműves, ami 66,6%-os képviselet volt. Legkisebb létszámú 61