Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Ostrolucká, Milena: Kézmüvesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században
Az újonnan felvett polgárok száma 1580 és 1630 között 19-től (1611-ben) egészen 52-ig (1626-ban) ingadozott, amelynek a kézművesek nem kevesebb mint az 50%-át alkották. Pl. 1618-ban az újonnan felvett polgárok száma 44 volt, melyből 30 volt kézműves: 4 szabó, 4 mészáros, 3 tímár, 2 takács, 2 kerékgyártó, 2 cipész, 2 kovács, 2 kalapos, 2 szűcs, 2 nyeregkészítő, 1 páncélkészítő, 1 kádár, 1 ércöntő, 1 fazekas és 1 kardkészítő (AMK H III/2, civ. 1. 56-58). A kézművestermelés és a város gazdasági és politikai életében összefüggés volt, ami megmutatkozott a céhek mindennapi életében is. A kézművesek a saját szabályrendeletüket a városbírónak és a városi tanácsnak nyújtották be beleegyezés céljából. A szabályrendeletekben pontosan megfogalmazott pontokban oldották meg a céhek belső szervezetének az összes alapvető kérdését és a céh összes tagjának a munkaügyi és létfenntartási feltételeit. így a városi tanácsnak módjában állt irányítani a város céhszervezeteinek a fejlődését és struktúráját a kért irányba, éppen a jóváhagyott szabályrendeleteken keresztül, amelyek eredeti szövegben vagy bizonyos kérvényezett javítások és toldalékok után léptek érvénybe. A kassai városbíró és a városi tanács a 16. és a 17. században így összesen 28 céhszervezet szabályrendeletét ismerte el (Ostrolucká 1989, 174). A városi tanács jogkörébe tartozott a kézművestermékek árának a meghatározása, ami nem minden esetben volt azonos a kézművesek törekvéseivel a legmagasabb árakért, a monopolért és a piac ellenőrzéséért. Kassán a céhek maguk határozták meg az árak limitációját, de a városi tanács elrendelése és jóváhagyása után. A meghatározott árak ellenőrzését egy városi hivatalnok végezte, az ún. vásárbíró ( inspector fori, Marktrichter). Ha valamelyik céh a meghatározott árakat nem tartotta be, a városi tanács megbírságolta vagy újabb rendeleteket fogadott el polgárai érdekeinek a védésére. Ez történt a kassai fazekascéh esetében is, amikor mesterei termékeiket jóval magasabb áron adták el. Ezért a városi tanács megengedte az idegen fazekasok belépését a kassai piacra (AMK 1622, H III/2. art. 3. fo. 19b). A termék árának a meghatározásán és betartásának ellenőrzésén kívül a városi tanács fennhatósága alá tartozott a céhtermékek minőségi ellenőrzése is. A városi kancellária minden évben jegyzőkönyveket készített a polgárok panaszairól, a városi tanács és a választott község tervezeteinek a javításáról. Sok panasz volt pl. a bognár-, fazekas- és pékmesterek termékeinek a minőségére (AMK H III/2. art. 2, 3). A városbírónak és a városi tanácsnak a termék árának a meghatározásán és minőségének ellenőrzésén kívül jogában állt eldönteni az egyes céhtagok közötti pereket - ha a per kicsúszott a céhmester hatásköre alól, vagy egyes céhek közötti pereket. A leggyakoribb ok a céhek közötti pereskedésre a termelésnél megszegett hatáskör volt. így kerültek perbe 1510-ben a puskaagy gyártásának joga ügyében a kassai asztalosok a lakatosokkal; 1516-ban az övgyártók a szíjgyár59
