Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ostrolucká, Milena: Kézmüvesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században

Ostrolucká, Miien a Kézművesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században Kassa városában, az akkori Kelet-Magyarország régi piacközpontjában, magas koncentrációban voltak jelen a kézművesek, akik céhekbe tömörültek. A 15. és a 16. század folyamán Kassa városa a kézművesség fejlődése és specializációja által Magyarország egyik legjelentősebb piaci központjává alakult át. Ezt a pozíciót a 17. század alatt is megőrizte, amikor is több mint harminc céhével, a céhek száma szerint a második helyet foglalta el Felső-Magyarország városai között.

1 A kézművesek Kassán a 17. század elején az adókötelesek 36,7%-át és a középbirtokos réteg alapját alkották (A 16. században 76 kézműves foglalkozás és 200-259 kézműves volt az 550 adófizetőből. Bodnárová 1986, 108, 110, 113). Igaz az is, hogy a 17. század folyamán egy bizonyos fokig csökkent a kézműves termelés a szabad királyi városokban, de ez a helyzet Kassára nem volt jellemző. A kézművesek a város többi lakosaival együtt tűrték a 17. század nehéz háborús éveiben a mindig fennálló török expanziót, a bizonytalan viszonyokat a Habsburg ellenes felkelések és a vallásháborúk alatt. Ez a bizonytalan helyzet a másik oldalról nézve, ami elég paradoxnak tűnik, bizonyos előnyökkel szolgált. Az Alföld török megszállása alatt Kassa városa Felső-Magyarország kereskedelmi központjává lett, ahol számos kézműves terméket szélesebb körű piacra is gyártottak. A kézműves termelés fejlődésével és eladásával párhuzamosan nőtt a város gazdasági és politikai szerepe is. Ezáltal a városi önkormányzat nagy súlyt fektetett az új céhek alapítására és fejlődésére. A szabad királyi városokban a kézművesmesterek alkották a teljes jogú polgárok jelentős számát. A város és a céhek közötti összeköttetést jól dokumentálja az összes kassai céh céhszabályának legjelentősebb pontja, amelyben szó esik arról, hogy minden új céhbeli tag céhmester - köteles megszerezni Kassa városában a polgári jogot (a forrásokban megtalálható mint: ius civile, ius civitatis, Bürgerrecht, polgári jog). A kézművesek egyik legrégibb feltétele a polgárjog megszerzéséhez egy ház birtoklása a városban, később elég volt műhelytulajdonosnak lenni. A városi tanács előtt a polgáijog kérvényezője kötelezhette magát, hogy három éven belül háztulajdonos lesz a városban. Ennek a követelménynek a be nem tartását magas bírsággal 1 A 15. században Kassán 17 céh létezett, 1600-ban már 27 céh, a 17. század végén pedig több mint 30 céh, hasonlóan mint Lőcsén. Felső-Magyarországon csak Pozsonynak volt több céhe - 45, Kassa után következett Eperjes - 26 céh, Besztercebánya és Nagyszombat - 18 céh (Spiesz 1972, 65). 57