Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Juhász Antal: Szegedi kézművesmesterek hagyatékai
egykorú szegedi család - elsősorban honoráciorok, kereskedők - hagyatékában találtam meg (Juhász 1985, 456; 1989, 122). Ez a szalongarnitúra a főnemesi kastélyokból és köznemesi udvarházakból jutott el az alföldi város tehetős rétegeihez. A palánki tímár egyik szobájában lévő 3 ,jádzó asztal" (játékasztal) a polgárcsaládok társas életének divatos kelléke. Hagyatéki leltárainkból megismerhető az ágybéli holmi összetétele. Hajós István csizmadiánál a hajadon lány kiházasítására átadott festett nyoszolyán 1 derékaljat, 1 alsó és 1 felső lepedőt, 1 paplant, 1 dunnát, párnákat és 1 „szőr harát" (ágytakaró) találtak. Ez az ágyazás kb. megfelel a helyi kézműves- és parasztcsaládok szokásainak - azzal az eltéréssel, hogy paplan még nem volt minden családban. Luczenpacher asztalosnál két keményfa nyoszolya a következő ágyi holmival volt bevetve: szalmazsák, derékalj, 1 lepedő, 1 dunna, 4-5 vánkus, 1 rása takaró, a legények szobájában lévő ágyon pedig 1 derékaljat, 1 lepedőt, 1 dunnát és 2 párnát találtak. A német tímár ágyi holmija alsó derékalj, 1 lepedő, 1 paplan, 1 dunyha, 5 vánkus volt. A derékalj a cselédek hálásának is tartozéka, csak náluk kevesebb a párna. A konyha berendezési tárgyaiból, eszközeiből következtetni lehet a fozés-sütés módjára és a család táplálkozási kultúrájára. A három hagyaték konyhabeli tárgyainak anyagáról és jellegéről készítettem kimutatást. A konyha fölszerelése A tulajdonos neve bútor cserép vas bádog réz cin fa összes Federer Viktória 1 25 17 2 3 90 + 20 168 Hajós István 4 75 7 2 5 24 115 Luczenpacher Pál 5 108 11 7 4 11 1 147 A 18. század végi, 19. század eleji házak konyháiban alig volt bútordarab, legfeljebb egy-egy tálas, tányéros és „korsó-álló" (korsótartó deszkaállvány). A nyitott kéményű konyha az ősz beköszöntétől huzatos, hideg volt, ezért étkezésre, ott tartózkodásra alkalmatlan. A főzés-sütés eszközeinek nagy része mindhárom családban cserépedény, bár a német tímár háztartásában a konyhabeli tárgyaknak egynegyede már vasból való. Az evés-ivás tárgyainak (tányérok, tálak, csészék) túlnyomó hányada is cserép, kivéve a német tímár háztartását, ahol cin edényeket, tálakat, tányérokat használtak. A szegedi gyökérzetű iparoscsaládban viszont fatányérok, festett fakanalak is voltak. A rézedények (fazék, bogrács, kasztról, üst) szerepe a szegedi cívisek, kereskedők konyháiban már az adott korban is nagyobb, mint a három kézműves háztartásában (Juhász 1985, 463-464). A közölt leltárak természetesen még a tárgyi ellátottság és az életmód számos részterületének elemzésére lehetőséget adnak. Most csak arra utalok, hogy a tí38
