Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Hoffmann Tamás: A dohányról és a dohányzásról

ügyben. Ők a 17. század első évtizedét jeíölik meg az átvétel idejeként. Állítólag Londonból hozták be a dohányleveleket Anatóliába, mert bizonyos vallási tiltások már nem akadályozták a gyógyszer terapikus alkalmazását. A részletek még tisztázatlanok. Mindenesetre azt tudjuk, hogy Macedóniában 1622-ben egy rendelettel már feloldották a dohány termesztésének tilalmát. Az a hit, hogy Nyugatról jutott - Itálián át - Anatóliába a dohánykultúra, nem valószínűsíthető. Több realitása lehet az Ibériai-félszigetről az arab világon át vezető útvonalnak. (Van, aki tudni véli, hogy Perzsiában már Amerika felfedezése előtt is megszagolták a dohány füstjét!) Kétségtelen viszont, hogy két francia kereskedő a 16. század második felében feltűnt Szaloniki környékén, ahol attól kezdve termesztettek dohányt. Egy másik közvetítési útvonal Velencén át vezetett, ahol rákaptak a füstölésre, majd - mint oly sok minden mással - a dohánylevelekkel is kereskedni kezdtek. Mindenesetre a dohány is az adriai kikötőkben berakodó hajókon jutott el a Közel-Keletre. A keleti mediterrán övezetben mindenütt török terminológiája van a kultúrának (ilyen a dohány is), de kultivációjának méretei elmaradnak ÉszaknyugatEurópa teljesítményeitől, holott Délkelet-Európa ökológiai adottságai összehasonlíthatatlanul jobbak a növény fejlődése szempontjából. Ez arra utal, hogy a gazdálkodás szerkezeti adottságai, tehát végül is a makroökonómiai környezet döntötte el a dohány karrieijét. Ez a tény magyarázza, miért tabak a neve a növénynek az Alpoktól északra. Máig is eldöntetlen kérdés: honnan a név? Amerikai eredetű-e a tabak és a dohányfüstöt szívó pipájának eredeti elnevezése vagy pedig a Nyugat-indiai Tobago-szigetre utal. ahova tisztázatlan körülmények között jutott el ez a narkotikum (Croesen 1940, 1-59; Matkovski 1969, 48-93; Roessingh 1978, 14-57; Slicher van Bath 1963, 266-271; Vandenbroek 1975, 451-471). Mindenesetre a mediterrán, balkáni útvonalon terjedő dohánykultúra nem játszott szerepet Közép-Európa agrárátalakulásában. A német nyelvterületen és Dél-Skandináviában a harmincéves-háború után ismerték meg. A Balkánon csaknem mindenütt megmaradtak a kerti termesztésnél, a 17-18. században ugyanis a parasztoknak nem voltak rendezett falvaik és azokhoz csatlakozó dűlőkbe tagozódó - ugarföldjeik. A tabak tehát a kontinens északnyugati részéről teijedt keleti irányba és eljutott Oroszországig. A déli terjedési útvonalon keleti kifejezések a mérföldkövek. A román tutun, a szerb, horvát, montenegrói duvan, más szerb nyelvjárásokban (délen) ismert a tutun, az albánok és a bosnyákok mindkét kifejezést magukénak tekintik, mígnem a bolgárok és a macedónok szóhasználatában a tutun gyakori, noha szintén ismerik a duvan kifejezést. A duhan, dohán' voltaképpen a „fust" jelentésű arab szó, a duhan (ebből a magyar dohány, közvetlen átvétellel vagy török és mas balkáni nyelvi áttételek közvetítésével). A magyar argóból ismert tütü megőrizte a képzetet. Ez a szó „ital" jelenté390