Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Eva Toranová: A körmöcbányai (kremnicai) Kamaraház (Kammerhof) leltára 1548-ból (1541-ből)

Eva Toranová A körmöcbányai Kamaraház leltára 1541-ből és 1548-ból Körmöcbánya (Kremnica) több régi bányásztelepülés egyesítésével keletkezett 1328-ban, amikor az uralkodótól városi privilégiumokat kapott; ezt a dátumot tartják a város keletkezése és a körmöci pénzverde alapítása évének. A jövedelmező aranybányászatnak és a körmöci dukátok verésének köszönhetően a város hamarosan Szlovákia (az akkori Felső-Magyarország) legjelentősebb bányavárosa, a 15. században pedig a történelmi Magyarország egyik leggazdagabb városa lett. Ebben az évszázadban építették meg a városfalakat, és a pénzverde épületeit átköltöztették a régi Kamaraházból az erődített város belsejébe. Luxemburgi Zsigmond király rendelete értelmében a közép-szlovákiai bányavárosok a magyar királynék birtokába kerültek. 1522-ben megkapta ezeket - a kamarákkal és a pénzverdével együtt - Mária királyné. II. Lajos király halála után az új király I. (Habsburg) Ferdinánd, mindenkeppen arra törekedett, hogy testvére - az özvegy királyné - mondjon le királynéi jogairól. Ebben az időben a kamara igen csekély hasznot hozott a királynénak, ezért a királynéi városokat átengedte az uralkodónak a selmeci (Stiavnica) és körmöci kamarával s ennek a bányavidéknek néhány bányájával együtt. A körmöci pénzverde, illetőleg a Kamaraház átvételekor a királyi biztosok leltárt készítettek az ingóságokról, - 1548-ban - elkészítették az egész Kamaraház teljes leltárát (Ungarische Acten II.) A tulajdonképpeni pénzverde, azaz az aranyverő, az ezüstkovácsoló, az ezüstverő helyiség, a próbamester helyisége, a mérőkamra, az olvasztó, az öntöde, a sajtolóműhely, a pénzverő műhely, stb. berendezéséről megjelent már ismertetés, ezért ezekkel jelen cikkünkben nem foglalkozunk (Kazimír 1978). A lakóhelyiségek összeírása két változatban maradt fenn: 1541-ből és 1548ból; kisebb eltéréseket nem számítva, a két leltár megegyezik. A leltár, illetőleg a felsorolt helyiségek száma szerint - megközelítőleg 30 helyiség volt - a Kamaraház nagy kiterjedésű épület lehetett, amelynek erődjellege volt, és alkalmas volt a védekezésre. A pénzverdében a 16. század első felében mintegy 100 személy dolgozott (Kazimír 1978, 49). Amint néhány helyiség elnevezése bizonyítja (pl. az öreg Máté kamrája, Alexander kamrája, stb.), ezek közül egyesek a Kamaraházban is laktak, sőt bérükhöz kosztot és bort is kaptak. A Kamaraháznak ezért saját sza379