Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Knézy Judit: Adatok a jómódú somogyi köznemesek építkezéséhez és lakáskultúrájához a XVIII. század végétől a reformkor végéig

Knézy Judit Adatok a jómódú somogyi köznemesek építkezéséhez és lakáskultúrájához a XVIII. század végétől a reformkor végéig A somogyi köznemesek anyagi kultúrájának alapos feltárására ezideig még nem került sor. A megjelent forráskiadványok is alig közvetítették e társadalmi csoport anyagát (Kanyar 1967, 467; Benda I 1988, 401). A gazdasagtörténeti vizsgálatok kevésbé, a tarsadalom- és családtörténeti munkák inkább érintették e témát (Szíjártó 1992, 29-47; Solymosi 1979). Korábban több cikkemben foglalkoztam a dél-dunántúli köznemesek XVIII. századi életmódjával, azaz táplálkozásával (Knézy 1984, 135-172), építkezésével (Knézy 1972, 517-531), XVIXVIII. századi bútorzatával (Knézy 1992, 153-165). Ez kissé egyoldalú vizsgálat volt, mert elsősorban a parasztság szempontjából közelitettem meg a köznemesek anyagi kultúrájának és vele kapcsolatos szemléletének fóbb jellemzőit, úgy tekintettem, mint előképeket, modellt, amelyeket a parasztság, a „köznép" követhetett. A köznemességet, mint kultúraközvetítő réteget vettem szemügyre, amely mind a parasztságnak juttat, mind a parasztságtól átvesz újdonságokat és ezt az utat járja be a főnemességgel is. Jelen tanulmányomban kizárólag a köznemesség építkezésének és lakáskultúrájának bemutatásával foglalkozom egy 1774-es évvel datált leltárral kezdve az 1840-es évekig. Az iratok a Somogy Megyei Levéltárban a Kacskovics - Bánó család jelentős mennyiségű iratkötegei között találhatók s a Vizeki Talliánok, Botsári Svastitsok és a Kacskovicsok rokonsági kapcsolataival is összefüggnek. Elsősorban a végrendeletek, vagyonleltárak, szerződések (Somogy Megyei Levéltár azaz SML Kacskovics-Bánó család levt. XIII. 17.sz. Inventáriumok, testamentumok, contractusok) adatait vettem figyelembe e forráscsoportból. A három említett, egymással rokonsági szálakkal kapcsolódó család közül a jómódú ún. bene possessionátus köznemesek közé tartoztak a Talliánok, akik fontos szerepet játszottak Somogy vármegye XVIII-XIX. századi vármegyei közéletében. A Vizeki ág került rokonságba a Svastitsokkal és Kacskovicsokkal. Tallián József 1762. évi végrendeletéből kiderül, hogy Somogyon kívül is voltak birtokaik, pl. Győr megyében Rábakovácsiban korábban, de foként Somogyban terjeszkedtek (Iván-Egerszeg, Uzdipuszta, Atád, Füred, Deseda, Aranyod, Hárságy, Hídvég, Csehi, stb. de központjuk Ötvös volt). 1774-ben Tallián László vagyonaként vették nagyon részletesen leltárba az ötvösi egységet. Ennek a Lászlónak közvetlen leszármazottja lehetett Tallián Magdolna, Botsári Svastits Antalné, aki 1798-ban megözvegyült és 1824. évi halálával hasonlóan jó módról tanúskodó leltár készült birtokairól, melynek egyik része éppen Ötvösben volt 353