Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Heckenast Gusztáv: Limitációk a Rákóczi-szabadságharc levéltárában

Rákóczi, amint ez köztudomású, 1704. április 22-én közölte a vármegyékkel és a szabad királyi városokkal, hogy az általában fejér pénznek nevezett ezüstpénz országos hiánya miatt azzal azonos forgalmi értékű réz váltópénzt bocsát ki. Ezt követte június 4-én a limitációk elrendelése. A megyék, mint látjuk, nem siettek a végrehajtással, és mire a limitációk úgy két év múlva elkészültek, már látni lehetett, hogy az ezüst- és a rézpénz azonos árfolyama illúzió. A limitációk ennek ellenére előírták a fejedelem rendelete szerint a kétféle pénz azonos árfolyamát. Egyedül Bihar vármegye 1706. május l-jén kiadott limitációja rögzítette a tapasztalatot, hogy importált árukért a kereskedők csak ezüstpénzt fogadnak el, Szatmár vármegye 1706. május 8-án kiadott limitációja pedig' arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatósági árszabás csak „úgy mehet effectusban ..., hogy ha ... fejér pénz fog verettetni és mind fej ír, mind réz pénz egyenlő képpen fog folyni." Tudjuk, ez nem történt meg, mert Rákóczi államában hiánycikk volt az ezüst, ami volt, külföldi kiadásokra fordították, így a ránk maradt árszabások előírásait sem tartották be a belföldi piacokon. A szakirodalom általában kérdésesnek tartja, hogy mennyiben tekinthetők a limitációk ártörténeti forrásnak; a Rákóczikoriak bizonyosan nem. 2. Betekintést nyerhetünk viszont a limitációkészítés folyamatába. A már idézett Zólyom vármegyei limitáció preambuluma elmondja, hogy 1706. március 26-27-én a Besztercebánya melletti Radványban összejöttek az első alispán, a főjegyző, a szolgabírák és az esküdtek a megyében lévő szabad királyi és bányavárosok küldötteivel, a bányavidéki uradalmak tisztviselőivel, az éppen elérhető kézművesekkel és céhmesterekkel, s együtt dolgozták ki az árszabást, amelyet azután a megyei közgyűlés április 15-én elfogadott. Hasonlóképpen járt el Hont vármegye is. Ott a másodalispán, a fó- és az aljegyző, két szolgabíró és egy szolgabíró-helyettes ült össze 1705. november 24-én Selmecbányán a város két követével és a céhek képviselőivel, s az általuk kidolgozott limitációt 1706. január 21én hagyatták jóvá a megyei közgyűléssel. Turóc vármegye limitációját 1706. február 17-én készítették el és a megyei tisztviselők március 9-én fogadtatták el a megyei közgyűléssel. Négy partiumi megye, Szatmár, Szabolcs, Bereg és Bihar küldöttei 1706. március 29-én tanácskoztak Debrecen és Nagybánya szabad királyi városok, valamint Szatmár és Németi szabadalmas mezővárosok képviselőivel közös limitációjukról, amelyet azután az egyes megyék külön-külön hirdettek ki. Nyilvánvalóan ez volt az általánosan követett eljárás, nemcsak Rákóczi idejében, hanem korábban és későbben is. A megyei limitáció tehát nem a vármegye nemességének egyoldalú hatalmi aktusa, az érintettek meghallgatásával és 32