Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

K. Csilléry Klára: Munkamegosztás a mátraalmási (szuhahutai) faeszközkészítőknél 1950 körül

ban általában mindenki elsajátította a tiló, kaszanyél, sütőlapát és kisszék készítését is. A tehetségesebbekből lettek a specialisták: járomcsináló, taligacsináló, szekrénycsináló (K. Csilléry 1955a, 314-316; K. Csilléry 1991, 491-493), villacsináló. Akár egyazon ember is gyakorolhatta mindezeket, lévén, hogy ezek nem voltak elhatárolt mesterségek Szuhahután. Aki többhöz értett, az is készítette mindazt, amit a kevesebbet tudók állandóan csináltak. Ám természetesen, ha mód volt rá, élt a sokoldalúbb ismereteiből adódó lehetőségekkel. 1928-ig, aki értett a szekrény készítéséhez, az télen is jól keresett, mivel a szekrénynek télen volt szezonja, akkor mentek férjhez falun a leányok, akik ezt kapták a kelengyébe. Aki járomkészítéshez értett, az lehetőség szerint mindig azzal foglalkozott, minthogy jó ára volt. Már akik karszéket tudtak csinálni, csak akkor láttak hozzá, ha télen nem volt egyéb munkájuk, mert ezzel sok babra volt, és ezt nem fizették meg eléggé a vevők. A rossz gabonaévekben az járt jobban, aki többfélét tudott készíteni, hiszen ilyenkor jobban meggondolták a vásárlást a falusiak. Volt, akinek betegség korlátozta a képességeit. Az egészségtelen ember aprólékos, babramunkát végzett: kanalakat, kanáltartót, kovásztakarót, csíkvágódeszkát, nyújtófát és más ilyesmit. Ha szépen is dolgozott, csak keveset keresett vele, „úgy él belőle, mint a kódus". Volt, aki korábban jól bírta a munkát, de később valami baj érte. így járt Stork Ferenc, aki 45 éves korában súlyos csúzt kapott. Felépülve, nem tudta többé az orsóesztergát hajtani. Olyan munkát keresve, ami az év ebben a szakaszában is biztosítja a megélhetését, kezdett el kendertörőt készíteni, az általa korábban is csinált tiló mellett, a tilolást követő őszi hónapokban pedig guzsalyt. Mivel az ezzel a két árucikkel járó munka kevésbé kifizetődő, mint a tiló és az orsó készítése, mások nemigen foglalkoztak vele. Stork Ferenc viszont végül olyan kiváló specialistájává vált a törőnek és guzsalynak, hogy más nehezen tudott volna vele ebben versenyezni. * * * Irodalom K. Csilléry Klára 1955a Filmfelvétel a szuhahutai szekrénykészítésről. Népr. Ért. XXXVII. 314316. 1955b Predbezné poznámky k spracovaniu l'udového drevárstva na slovenskej dedine Szuhahuta (Mad'arsko). Slovensky národopis III. (1955) 353— 372. 1987 A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási (szuhahutai) faeszközkészítőknél. Agria XXIII. 173-185. 330