Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

K. Csilléry Klára: Munkamegosztás a mátraalmási (szuhahutai) faeszközkészítőknél 1950 körül

K. Csilléry Klára Munkamegosztás a mátraalmási (szuhahutai) faeszközkészítőknél 1950 körül A jelen közlemény azoknak a helyszíni vizsgálódásoknak az eredményeiből ad szemelvényt, melyeket 1948-1952 közt végeztem - némi kiegészítéssel a későbbi, 1950-1960-as években - az akkor még Szuha község külterületeként létezett Szuhahután, mely 1964-től vált önálló községgé, Mátraalmás néven. Az itteni háziipari jellegű faszerszám-készítés megismerését célzó terepmunkám egyike volt a pályájukat 1950 körül megkezdő fiatal hazai néprajzkutatók azon vállalkozásainak, amelyek révén bővíteni és elmélyíteni kívánták a magyarországi kézművességre vonatkozó ismereteket. Ez az indítás határozta meg Domonkos Ottónak, akit most, 70. születésnapja alkalmából köszöntünk, egész gazdag életművét - miként másrészt a magam kutatásaira is döntő hatással volt. A általam vizsgált település lakosait szakmunkásoknak hívták be Morvaországból, az itt 1777-1808 közt fennállt üveghuta működtetésére. A kis üzem megszűnése után, munkalehetőséget keresve, tértek rá a helyben megmaradt családok férfitagjai a bérmunkában végzett fakitermelésre, illetve tanultak bele, valószínűleg az 1840-es évektől, tömegesebben pedig csak a 19. század utolsó évtizedeiben, a fatárgyak eladásra való készítésébe. A rendszeres háziipari árutermelés létrejöttével, annak megfelelően, ahogy az a kezdeti mellékfoglalkozásból fokozatosan főfoglalkozássá vált, alakult ki, ehhez igazodva, az a családi munkamegosztás, amelyet terepmunkám során még eleven gyakorlatában volt alkalmam megismerni (K. Csilléry 1955b, 353-372). A szuhahutaiak kiscsaládokban éltek. Az egész lakosság számára lényegében azonos jellegű munkák biztosították a megélhetést. A háziipari tevékenységet egyénileg végezték, legfeljebb alkalmilag kérve segítséget egymástól. A nemek szerinti munkamegosztás A községbeli férfiak számára a legfőbb kereseti lehetőséget az 1950-es években egyrészt az erdei bérmunka nyújtotta, másrészt meg az általam közelebbről vizsgált tevékenység: a faszerszámhoz szükséges faanyag kiválasztása, megszerzése, esetleg hazahozatala, majd pedig az árusításra szánt tárgyak elkészítése (K. Csilléry 1987, 173-185). Ezenkívül több-kevesebb részt vállaltak az árusításból is. 323