Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

Amíg a Bükk hegységi agyagpala felhasználását viszonylag jól ismerjük, addig a Máriavölgyben bányászott és készített tetőfedőanyag falusi alkalmazásáról alig tudunk valamit. Gesell Sándor és Schafarzik Ferenc azon közlése, amely szerint „Eddig főleg Pozsonyban és környékén használtatott fel" (GesellSchafarzik 1885, XV), azt sejteti, hogy azon a vidéken a népi építészetben is szerepet játszhatott. Gazdasági épületeket (feltehetően uradalmakban) a múlt században Kálozon (Fejér megye) és Diószegen (Nyitra megye) is fedtek máriavölgyi agyagpalával (Falusi Gazda 1863, 84). A palatábla és a palavessző Horatius szerint tabula néven emlegették a római iskolás gyermekek tábláját, amelyen az írást és a számolást tanulták, gyakorolták. Ezt fából készítették és viasszal vagy gipsszel vonták be, majd újabb használata előtt elsimították. De a régi források említik a kőből, sőt fémből kialakított írótáblákat is (Peez 1904, n, 912). A XVI. század elejétől kezdve a magyar forrásokból is ki lehet mutatni a viasszal bevont táblákat. 1533: „Viosus tab la Tabula cerata, Ceras tabla Wachstafel"; 1560: „vyaszos tabla Ceromia tabula". Szikszai Fabricius Balázs (1530 k-1576), a sárospataki Református Kollégium igazgatója 1590-ben Debrecenben megjelent szószedetét tanítási segédeszközként 1570 körül írta, ebben találjuk a következőket: „Viaszos tabla Tabula cerata, Viasos tab lak Pugillares tabellae" (RMG 1984, 671). Ennek alapján feltételezhetjük, hogy azt a diákok használták. Comenius Arnos 1673. évi Janua kiadásában ezt olvashatjuk: „A régiec viaszszos táblatskákon irnac vala" (NySz), ami vonatkozhat egy korábbi korszakra, vagy a korabeli szóhasználat szerint a rómaiakra is. Mindenesetre Páriz Pápai szótárának Bod-féle kiadásában még találkozunk vele, 1767: „viaszas-tábla tabula cerata, wachstafel" (NySz). A múltban nem csupán viasszal, hanem ónnal bevont táblákat is használtak. 1662: „ki cselekszi azt velem, hogy megirattassanak beszedim könyvbe és óntábláid - olvashatjuk Szűz Mária zsolozsmájában Nagyszombatról; 1767: Jegyző-óntábla bleierne schreibtafel" (NySz). Az írótáblát említik anélkül is, hogy annak anyagát, bevonatát pontosan meghatároznák. 1533: Jro tabla Pugillaris, quod pugno tenetur" (RMG 1984, 671); 1536: „Egy gyermek, ky az oskolaba iar wala, el lopa eczer az tarsa tab lay at, kyre abeezet zoktak wala irny" (NySz); 1566: „Tetzic hogy homlokodhoz vettették az iro táblát" (Heltai meséi, NySz); 1585: „pugillares - Iro tabla" (C); 1590: Jro tabla Pugilans" (RMG 1984, 671); 1714: Jro Tablatskanak való 288