Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

A kőzsindelylyel (Bakó 1978, 66) fedett épületeknek napjainkra már a Bükk vidékén is csak néhány hírmondója maradt, pl. Nagyvisnyón (12-17. kép), ahol néhány évvel ezelőtt velük kapcsolatban az alábbiakat figyelhettük meg. illetve hallhattuk a falu idős lakosaitól. 13. kép. Palával fedett nagyvisnyói melléképület (Fotó: Hála, 1992) E házak alaprajzi elrendezése (ház-pitar~kamra+ámbitns; első ház-pitarhátsó ház~kamra+ámbitns) nem különbözött más lakóépületekétől, a fal anyaga és vastagsága viszont igen: általában sárral tapasztott kőből, pl. puhakőbői (homokkőből) készítették, 50-60 cm vastag fallal. Az erős, szarufás tetőszerkezetet (14-15. kép) bedeszkázták, és erre erősítették fel egy, vagy két szöggel, alulról felfelé haladva a különféle méretű és alakú palasindelekct, más néven kősindelokQt (16. kép) alulra 2-3 sorban a legnagyobbakat. Kúpcserepeket nem alkalmaztak, ezeket a tető gerincén elhelyezett nagy méretű palalapokkal helyettesítették úgy, hogy az egyik oldalra rakottak rátakartak a másik oldalon lévőkre (17. kép). A gerinchez közel, 1,5-2 méterenként szögekkel vagy pántokkal vasból készített kampókat erősítettek a szarufákhoz (16-17. kép), ezekre akasztották a létrát, amikor a tetőt fedték, illetve javították (Hála gyűjtése, 1992). 285