Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

különböző szabályrendeletek már a XIX. században tiltották, sőt a század közepétől egyes közigazgatási utasítások ennek a használatát ajánlották (Dám 1992, 53; Cseri 1997, 137). Ez az oka annak, hogy a régi népi építészeti összefoglalások (pl. Bátkv é. n., 161-169) nem is említik, és az újabb művekben 10. kep. A palával fedett nagyvisnyói re- 11. kep. A kisgyori kápolna palával fedett formátus templom a XX. század elején tornya (Foto: Hála, 1992) (Korabeli levelezőlap a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből, reprodukció: Pellérdy Lászlóné) nem (pl. Füzes 1989), vagy csak érintőlegesen szerepel (pl. Barabás-Gilyén 1979, 60; 1987, 82; Csen 1997, 137). A palafedelű epületek, viszonylagos kis számuk ellenére is érdemesek a dokumentálásra és bemutatásra, mert sajátos színfoltjai voltak a magyar népi építészetnek. E tűzbiztos tetőfedőanyag elterjedését, még a bányák környékén is. akadályozta nagy súlya, magas ára, szállításának drágasága, valamint az, hogy erős, ezért költséges tetőszerkezetet igényelt (Bakó 1978, 66; Barabás-Gilyén 1987, 82; Cseri 1997, 137; Cseri 1983, 118; Balassa M. I. 1994, 179). Alkalmazásának költségeit növelte, hogy deszkákra kellett felszegezni és hátrányos volt az is, hogy a különféle méretű darabokat nehézkes és szaporátlan volt feltenni a tetőre (Nagy B. 1960, 92; Cseri 1983, 118). 283