Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

Az 1927 és 1929 közötti időszakban a német szakemberek irányításával kb. 25 kisgyőri lakos dolgozott a bányában és a hasítóházakban, volt aki a palával való fedést is megtanulta, pl. az 1906-os születésű Szabó István (Hála gyűjtése, 1992; a bükki agyagpala-bányászatról, -feldolgozásáról és -kereskedelemről a fent idézetteken kívül röviden írtak még: Cseri 1986, 219, 220; 1993, 541, 546; e tanulmány német nyelven: 1988; Viga 1986, 56-57; 1987, 83; 1990, 65, 68). 6. kép. A máriavölgyi palabanya 1865-ben (Vasárnapi Újság 1865, 148) Máriavölgy A Pozsony közelében lévő Máriavölgyben 1838-ban indult meg az agyagpala bányászata, herceg Schwarzenberg Frigyes birtokán (Schafarzik 1904, 245; Pozsony és környéke 1865, 144; Czilchert 1873, 201). A terület a bányával együtt később a gróf Stockau család (gróf Stockau Györgyné sz. Baltazzy Evelin, majd 1900-tól Stockau Matild grófnő) tulajdonába került, a XIX. század végéről Fischer József és Fia, valamint Tomschay Károly bányáiról tudunk (Schafarzik 1904, 245; Borovszky é. n. b, 88; Jekelfalussy 1885, 771; Posewitz 1898, 31). A kezdetben feltehetően csak helyi jelentőségű palabányászat 1862-ben, egy részvénytársaság megalakulásával indult nagy fejlődésnek. A külfejtésben és tárókban folyó termelést gépesítették, a bányákból két gőzgép segítségével emelték, illetve szállították a felszínre az anyagot, amelyet vassíneken mozgó 277