Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

Schiefer. [...] Bereg vármegyében [...] p. o. palás fold: az az cserepes fold" (Kováts 1822, 43). 1843: ,JPala. fii. marga argillacea [...] Palakő. fn. argilla schistosa, schistus" (Bugát 1843, 335). 1844: „Födélpala (Dachschiefer v. Thonschiefer)" (D. Török 1844, 121). 1847: álakő, fedésre való is sok helyt [...]" (Fényes 1847, I, 69), „[...] pálakő Kis-Győrött és Visnyón" (Fényes 1847, II, 245). 1851: „Kisgyőr [...] Pála-kőbányája jó minőségű pálakövet adna [...]" (Fényes 1851, II. 72). 1864: palla: 'dácittufa' (Erdély) (Hunfalvy 1864, II, 83, 123). 1865: „A palakő igen fontos szerepre van hivatva a világ háztartásában [...]" (Szathmári 1865, 239). 1865: palakőbánya" (Pozsony,és környéke 1865, 144). 1870: ,JPALA, fn. tt. palá-1. Kőnem, melynek részei rétegesen feküsznek egymáson [...]" (Czuczor-Fogarasi 1870, V, 20). 1878: palla: 'dácittufa' (Székelyföld) (Herbich 1878, 219). 1897: ,J*ala, a geológiában minden oly kőzet, mely vékony lemezekre hasítható" (PNL 1897, 718). 1909: „Pa/a-cserepes" (Torda-Aranyos megye) (Szilády 1909, 17). 1914: palakő: 'finomszemcsés, agyagmárgás tufa' (Kolozs) (Szádeczky 1914, 208). 1922: ,J*ala (helytelenül palla), népies, de az irodalomba is átment megnevezése finomszemű, puha, könnyen szétmorzsolható, világosszínű dácit és andezit tufáknak, melyek kivált az erdélyi medence mediterrán- és szarmatakorú lerakódásai közt mint egykori hamuhullások eredményei élesen elkülönült rétegben fordulnak elő" (RNL 1922, 95). 1929: réspala: 'meddő kőzet a középső és felső szénréteg között' (Sajókaza, Borsod megye) (Schréter 1929, 224). 1941: „[...] a kőszénbányászatban használt, kiirthatatlan <pala> kifejezés, mely alatt többnyire minden használhatatlan, meddő kőzetbetelepülést értenek, tekintet nélkül annak kőzetanyagára vagy szövetére" (Vadász 1941, 183). 1942: palla: 1. 'dácittufa', 2. 'kemény, palás agyagmárga' (Kis- és Nagy-Homoród melléke) (Bányai 1942, 13, 14). 1977: pala, palakü: 'rétegesen hasadó kőzet' (Kalotaszeg) (Péntek János nyelvészprofesszor szíves közlése). 1981: pala: 'dácittufa' (Alsórákos. Nagy-Küküllő megye) (Imreh 1981,303). A fenti adatok alapján az alábbi néhány tanulságot tudjuk levonni. Pala szavunk csak a XVII. század végén jelentkezett, a XVIII. században, egészen annak végéig csak Erdélyben fordult elő, akkortól a szakirodalom útján terjedt és jutott be a köznyelvbe is. A hangalakja a pala mellett palla, pála, amelyeket csak szórványosan lehet kimutatni. Egyik-másik esetben a pala és a palakő más fogalmat takar. A felsorolt adatokból a következő jelentéseket lehet kiolvasni: 1. 'általában kő'; 2. 'habarcs, vakolat alapanyaga'; 3. 'hasított, formált réteges kőzet'; 4. 'réteges kőzet, Schiefer'; 5. 'meddő kőzet'. A pala szó eredetének megfejtésével többen foglalkoztak. Mariánovics Milán (Simonyi Zsigmond) a szlovénből próbálta származtatni (Mariánovics 1911, 349-350), de ezt Asbóth Oszkár határozottan cáfolta (Asbóth 1911, 304-306). Bárczi Géza a szlovénben megtalálható formáját a magyarból származtatta és 268