Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Szulovszky János: A kékfestés Putnokon

végeztek. Meleg kazánban régi kázsmér gyapjúkendők átfestését vállalták feketére, amit aztán fehér vagy sárga anilin olaj festékkel mintáztak meg (Domonkos 1978-1979, 230.). 7. kép Abrosz, indigóval festett fonállal szőve a Polónyi-műhelyből (Domonkos Ottó 1977-1978 után) Figyelemre méltó Polónyi innovációs érzékenysége: vizsgált időszakunkban egyedül ő foglalkozott Putnokon hivatásszerű fényképezéssel. A húszas évektől már fényképészsegédet is alkalmazott. Külső felvételekkor Győr András ment segíteni az élességet beállítani. A 40-es években családtag, Polónyi lánya váltotta fel a fényképészsegédet. A Polónyi-műhely „ágazatai" közül azonban a legjelentősebb az évi 20-22 ezer méternyi árut előállító kékfestés maradt, anyagilag ez hozott a legtöbbet. Bodgál Ferenc egyik útijelentése tudósít arról, hogy Polónyi örököse az 1920as évektől az 1950-es évekig tartó időszakban készített, havi bontásban sorba rakott 6-7 ezer darab üveglemezt, valamint kb. 200 nyomódúcot, többféle kádat, vásárosládát 1960-ban 1700 forintért eladta volna (Id.: Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára, 894.). A miskolci Herman Ottó Múzeum akkori igazgatója azonban sokallotta ezt az összeget, így nem jött létre ez a megállapodás. Ma már hírmondója sincs a felkínált tárgyaknak. Összegzés A viszonylag csekély műhelyleírással való összevetés azt mutatja, hogy a putnoki Polónyi-műhely az átlagos vidéki üzemek közé tartozott. A határmenti 254