Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Dóka Klára: Kézművesség és kereskedelem Kemenesalján (1775-1857)

Dóka Klára Kézművesség és kereskedelem Kemenesalján (1775-1857) A Kemenesalja Vas megye jellegzetes kistája, mely a Kemeneshát keleti oldalán, a Rába, Zala, Marcal folyók között helyezkedik el. Nagyobb része síkság, a Marcal medencéje, melyből a 291 m magas Sághegy emelkedik ki. Egykor összefüggő erdőterület volt, és az erdőborítás ma is jelentős. Sűrű településhálózat Celldömölktől délre és a Kemeneshát szegélyterületein alakult ki. A török korban veszélye/letett határzóna volt, melyet a 16-17. században az ellenség többször is megszállt, de teljes pusztulás nem következett be. Közigazgatásilag a kemenesaljai járáshoz tartozott, területén a 18. század elején 74. míg a 19. század elejétől - a délnyugati járáshatár változásai miatt - 65 települést tartottak számon. Az ipar fejlődését befolyásolta, hogy a területen nagyobb város nem alakult ki, jelentős volt viszont az átmenő kereskedelem. A Budáról Körmendre, Szentgotthárdra, majd Grazba vezető út itt haladt keresztül, melyet észak-déli irányban a Bécs-Sopron-Sárvár felől jövő országút keresztezett. A 74 település közül Jánosháza, Kiscell, Ostffyasszonyfa, Miske, Pápóc, Hosszúpereszteg fejlődött mezővárossá, melyek közül Jánosháza a két említett útvonal találkozásánál épült. A lakosság létszáma 1687-ben 11.500, 1785-ben 37.628, 1828-ban 39.711. 1850-ben 43.186 fó volt, tehát másfél évszázad alatt csaknem négyszeresére növekedett. Különösen a 18. század folyamán volt jelentős a gyarapodás. A tájegység települései közül legdinamikusabban Boba, Csönge, Ság. Jánosháza lakossága nőtt, melyek elsősorban a kereskedelmi forgalomnak köszönhették fejlődésüket (Vörös 1963, 167-170; Kovács 1970. 42-62; Nagy 1829, I. köt. 120131; Dányi 1984, Vas m ). Kemenesalja már a 18-19. században a Dunántúl, ezen belül Vas megye viszonylag iparosodott területei közé tartozott. 1828-ban egy önálló iparosra Kemenesalján 124 lakos jutott, míg Vas megyében 134. A dunántúli megyék közül sokkal kevesebb iparos volt ekkor Baranyában minden 159. lakos, Somogyban (minden 149. lakos), Komárom megyében minden 147. lakos (Tagányi 1896, 118-114; Nagy 1829,1. köt. 120-131). A vizsgált területen a kézműipar viszonylagos jelentőségét nagyfokú differenciáltsága is mutatta. A vármegyei árszabások során már 1708-ban 21 féle mesterség árait határozták meg, 1723-ban 33, 1744-ben 34, 1795-ben 24 volt a 19