Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Flórián Mária: Polgárosodág a 18. századi magyar közrendű férfiak öltözködésében. A mellény

2. A hazai közrendű férfiak öltözködésére közvetlen hatással természetszerűleg az érintkező német nyelvterületeken élők öltözködési szokásai voltak. így mindenek előtt a szomszédos osztrák parasztok mellényének történetét kellene ismernünk. Konrad Mautner és Viktor Geramb (Mautner-Geramb 1932-1933,1. 426) stájer öltözködésről készült összefoglalása a 18. századra teszi az ujjatlan felsőruhák jelentős térhódítását. Az 1650-1780 közötti időszakot vizsgálva felvázolták, hogy a korábbi ujjas zekét, a Wamsot miként váltotta le egy újabb öltözetdarab, ami egy korábban a fölsőtestet melegítő ingből, a Kamisolból és a francia mellényből (la veste) fejlődött tovább. A németek az ujjas vestére vonatkozóan sokfelé megtartották a Wams kifejezést, és csak az angol giletet nevezték Vestenek, mellénynek. Először egy 1643-as feljegyzés, majd egy 1666-ból való stájer paraszti hagyaték említ egy vörös kamizolt,

2 1700-ban a jobbágy leltárakban 6 cingombos posztókamizol tűnik föl. 1770-ben egyik körözőlevélben kifejezetten „bürgerlich" jelzővel szerepel (Mautner-Geramb 1932-1933, I. 427). 200 alsó-ausztriai 1683-1695 közötti hagyatéki leltár tanúsága szerint a férfiak „parasztposztó" kabátjuk alatt a vászon-, lódén- vagy bőrnadrághoz vörös Brustflecket vagy vörös kamizolt viseltek (Schmidt 1969, 44). Egy szerencsétlenül járt stájer favágón 1730-ban Rockh. azaz kabát és kamizol volt, de ugyanekkor már egy öreg kamizol és vörös Leibi is szerepelt együtt egy hagyatékban. Csak 1750 körül jelenik meg paraszti hagyatékokban a Weste szó, a mellény, többnyire Vesti alakban Az osztrák területek mellrevalói között fontos szerepet töltött be a régi bőr Brustkleid helyét elfoglaló, valamilyen matériából szabott, a 17. század közepétől emlegetett Joppe. Abban a divat- és nyelvi átalakulásban, amelyben lassacskán eltűnik a Wams, a mellrevaló elnevezésére szolgáló Joppe is eltűnik, és helyüket elfoglalja - az egyébként a 16. századtól kimutatható - ujjas vagy ujjatlan, alsó vagy flanel Leibi. A forrásokban a Leibi szó 1740-től egyre gyakoribb, és 1770 után már csak azt jelzik, ha a Leibi ujjas, többségük ugyanis ekkor itt már ujjatlan volt. A Leibi matériája viselője anyagi lehetőségeire, formai változatai, zsebe, gombjai az éppen aktuális divatra utaltak. 1770-ben volt téli és nyári Leibi is (Mautner-Geramb 1932-1933, I. 428). Egy parasztférfi a 18. század végén általában bőrnadrágot, színes harisnyát, az inge fölött Leiblt és a fölött színes posztóból Rockot viselt (Schmidt 1969, 45). Az osztrák közemberek öltözködését nyomon követve nem hagyható figyelmen kívül az ujjatlan felsőruháknak egy másik típusa sem. 161 l-ben elmarasztal2 Schmidt 1969, 43-44. - Paul Niel említi, hogy a 17. század utolsó negyedében télen szőrmével bélelt ujjast viseltek kamisol helyett a parasztok. 193