Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Flórián Mária: Polgárosodág a 18. századi magyar közrendű férfiak öltözködésében. A mellény

1. Milyen helyet foglalt el a mellény a nyugati, az európai öltözködésben, aminek alapján a mellényt a korabeli polgári öltözködés egyik fontos jellemzőjé­nek tarthatjuk? A mellény sokkal fiatalabb ruhaféle, mint azt 19. századi általános használata alapján gondolnánk. Fiatalabb női páijánál, a vállnkX is, ami már a 14. század végén elvált a korábban vele egybeszabott aljtól. Ujjaitól lassabban szabadult meg, még századok múlva is előfordult, hogy az ujjatlan váll karöltőjét lyukakkal látták el a szükség esetén használandó ujjak befűzésére (Oakes-Hamilton Hill 1970, 155). A női váll mindig felsőruha volt, az elsőrendűen a test formálására alkalmazott, fehérnemű jellegű fűzők még újabb keletűek. Ezzel szemben a mellény „elődje" elsőrendűen a nadrág felkötözésére szolgáló alsóruha volt, ami a 16. századra ing fölött viselt, ujjatlan változatban is ismert lett. 1 Nadrágtól független, ujjatlan, munkához igencsak megfelelő felsőruhaként hamarosan a közrendű férfiak, elsőként talán a dán, holland parasztok használták (Cunnington, C.-Cunnington, Ph. 1981, 31). A 17. század elejére a felsőkabát­ból, (a hol ujjas, hol ujjatlan) alsó „kabátból/mellényből" és nadrágból álló együttes - társadalmi rangtól függetlenül - először az angol öltözetben állt össze öltönnyé (Ewing 1984, 24). Az alsó követte a felső ujjas szabását, de szűkebb volt, és ujja is rövidebb volt. Köhler az 1670-es évekre teszi azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a francia divatban megszületett egy könnyedebb, házon belül felsőkabát nélkül is hordható alsó ujjas, a veste, aminek ujj nélküli változata a 18. század elejétől Franciaországban és Angliában is fontos kereske­delmi cikk lett (Köhler 1963, 310, 337). A veste ekkortájt álltól a térdig ért ­később rövidült meg -, gombsor zárta, zsebei és szűk ujjai voltak. Kezdetben végig begombolva viselték, idővel azonban - hogy a zsabós, csipkés ingmellek láthatóak legyenek - csak a has fölött gombolták be. 1780 körül hódított az angol mellény, a waistcoat akkor divatos változata, a gilet, amelynek elejét az öltöny anyagából, hátát pedig másmilyen, olcsóbb anyagból szabták (Mautner-Geramb 1932-1933, I. 427). Az európai férfidivat szabásvonalainak változását 1600­1900-ig nyomon kísérő Norah Waugh az öltönyön belül a felsőkabát alatt viselt öltözetdarabot egészen a 18. század végéig ujjas, valószínűleg gyakoribb változa­tában szemlélteti. Először egy 1796-ban megjelent angol szabásminta mutatja, hogy az öltönyön belül a felsőkabát alatt az alsó ujjatlan, vagyis egyértelműen mellény (Waugh 1964, 54-55, 97). 1 Oakes-Hamilton Hill 1970, 31.; Herald 1981, 216.; Kelly-Schwabe 1931, II. 8. - Az ujjatlan, immár ing felett viselt mellénynek is az volt a feladata, hogy a belső derékszalagjára gombolt nadrágot tartsa. A példa alapján feltételezhető, hogy még a 17. században is készült korcovány és hozzátartozó nadrág a magyar elit számára a 16. századi spanyol divat szerint. Tompos 1993, 89-90. 192

Next

/
Oldalképek
Tartalom