Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Endrei Walter: A magyar guba ősei

Hetven éve Luby M., legutóbb pedig Marková adott összefoglaló áttekintést a guba gyártásáról és elterjedéséről (Luby 1927; Marková 1964). (2. kép) Utóbbi cikkében jók a szerkezeti ábrák is (3/a. és 3/b. kép), melyekhez kiegészítőlég 4. kep A 18. szazadi debreceni guba szerkezete Townson leírása alapjan (Endrei) a debreceni gubaszövet 18. század végi alakzatát csatolom Townson angol utazó leírása alapján (Townson 1800, II. 101/103). 1795 tájt járt Debrecenben - ahol akkor 177 tagú gubás takács céh működött és lelkiismeretesen feljegyezte a szövés részleteit: „A guba igen kényelmes viselet azok számára, akik foglalkozásuk miatt rendszeresen ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, mint például a juhászok és gulyások a hideg évszakokban. Mindenütt elkészíthető, ahol hosszúszálú gyapjús juhokat tenyésztenek. Kitűnően utánozza a juh szőrméjét. A láncfonal majdnem olyan vastag, mint egy holló tollának a szára és eléggé keményre van sodorva. A vetülék ezzel szemben lágysodratú és olyan vastag, mint az ember kisujja. Bár csak három és fél láb (kb. 1,1 m) széles, két takács dolgozik ugyanazon a széken, egyikük a nyüstöket működteti, a másik a nyitott szádba helyezi a fürtöket. Nem használatos a szélfeszítő, a szövőszéknek csak két lábítója van. E szövetnek az a sajátossága, hogy minden negyedik vetés után az ovis strepticeros (racka), egy magyar birkafajta, hosszúszálú gyapjából egy fürtöt 187