Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Bakó Ferenc: Adatok a győri múzeum kékfestő gyűjteményéhez

keményítőbe: minden veghez ezt a keveréket adjuk: 5 deka timsó, 2,5 kiló erősre fűzött börzsöny, 25 deka faggyú, 7 deka búzakeményítő. Ezt beleöntik 200 liter vízbe. Ebbe kézzel kétszer bele lesz húzva, meg lesz szárít\>a és még egyszer meg lesz keményítve. Az első és a második után is át kell húzni a stráferon. Egyik ember áthúzza a véget és tartja a stráfert, a másik pedig húzza. Azért kell ezt csinálni, hogy ne legyen taknyos az áru. Majdnem szárazon gyön ki, olyan erős munka ez! Akkor föl lesz faholva: széjjelhúzva, széjjelrázva. Aztán öszszeprakkolja: asztalon veregeti, összenyomkodja, hogy egyenlően legyen benne a keményítő. Egyszerre 20 métert lehet összeprakkolni. Akkor kiszárítják, de mindig - minden 5 percben - meg kell emelni, hogy ne legyen csíkos a léctől. Ha megszáradt, hűs helyre köll tenni. Este söprűvel le lesz locsolva és bele lesz téve egy ládába, ott kövekkel le lesz préselve. Ezt úgy hívjuk, sverolás. Másnap be lehet prégolni. Ha csak pándorfi, azt csak éppen megnyomja a mángolló. Van pörzsölt áru: gázhengeren lepörzsölik róla a balháhat, a bolyhokat. A mángollót 1920 óta motor, azelőtt egy ló húzta. Körbe járt és be volt kötve a szeme, hogy el ne szédüljön. Amivel bekötötték a szemit: maszka. Most nem olyan jó a mángollás, mert lassabban megy a mángolló. A kipában lévő folyadék neve flotta vagy festőfürdő. A ráf szélén cigányszegek vannak, azokra akasztják a vásznat. A hűtőpálca neve kílstokk. Ha erősre csinálom a kipát, egy nap alatt ki tudok belőle húzni 120 métert - egy verket - is. A műhelyben minden edény vörösrézből van. Prakkolás után ki lesz csapva az áru. A festőfürdő összetétele: 1 kiló indigót török vörös olajjal kell oldani, hozzátenni 3 kiló rézgálicot és előzőleg beoltott 4 kiló meszet. Faluról még most is (1950) hoznak be festésre házivásznat, köténynek. A részben német lakosságú községekből: Mosonszentjános, Mosonszentpéter, Moson, Magyaóvár, Lébényszentmiklós, Zámoly, Ladamér, Asszonyfa, Kisbér, Pusztaszentpál, Kocs, Császár, Ászár, Tét, Győr szentmárton, Tata. Valamikor - 1919 előtt - átjártunk Szerdahelyre, Csütörtökre. Lehozták az anyagot Kisbérre, a vásárra, aztán a következő vásáron kiváltották. Vásárok: Szerdahely, Nagymegyer, Kisbér, Csütörtök, Tata, Császár, Győr asszonyfa, Szentmárton, Moson, Mosonszentjános, Magyaróvár, Hédervár, Tét. (A rendeléshez sárgaréz bilétát, bárcát használtak. Ezen a kis lemezen 4 betű volt beütve: „E A", a festő monogramja, a település nevének kezdőbetűje, és az áru sorszáma.) (1. kép.) Most már számokat varr bele a lányom. 1914 előtt 50 fillér volt egy kötény festése." Mintázott áru „A nyers áru először ki lesz főzve két óra hosszat. Ha köll, kétszer is, aztán kiöblítjük, gyöngéden le lesz savazva, aztán még egyszer kiöblítve, sa\>mentesíteni kell. Aztán - zsabelnek hittük azt a klórlúgot - azzal le lesz fehérítve, egy gyenge klór-lúgba bele lesz húz\>a kétszer-háromszor. Ali benne egy órahosszat, utána öblintődik először, aztán újra le lesz savazva. Akkor az áru fehér lesz. Aztán kiöblintve, le lesz szárítva és kap egy faggyúmentes búzakeményítőt. Le lesz szárít\>a és gyöngén le lesz mángorolva. 165