Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Bakó Ferenc: Adatok a győri múzeum kékfestő gyűjteményéhez

Bakó Ferenc Adatok a győri múzeum kékfestő gyűjteményéhez A győri múzeum egyike hazánk legkorábban megalapított gyűjteményeinek. Mint annyi más rokon intézmény, Győr múzeuma is egyházi kezdeményezés: 1857-ben a bencés gimnázium keretében jött létre, vezetésével a neves szakembert, Rómer Flórist bízták meg. Az eleinte fóleg régészeti, természettudományi gyűjtőmunka csak később terjedt ki a helytörténetre, s ezen belül a kisiparra, a kézművességre. A Rómer utódjaként ismert Méry Etel idejében 1863-tól indult meg a céhláda-gyűjtemény kialakítása, amely „országos viszonylatban is párját ritkítja" - írják róla a múzeum történetének feldolgozói (Mithay 1956, 96-97; Uzsoki 1959, 28). A szépen fejlődő és a városi múzeummal később egyesülő gyűjtemény történetében tragikus törés következett be 1944-ben, amikor tárgyainak jelentős részét nyugatra hurcolták, ahonnét csupán töredékük került vissza 1963-ban (BényiBalassa 1969, 151). Az Apátúr házban székelő múzeum 1950-ben tehát gyűjteményeitől, jelentős értéket képviselő tárgyaitól megfosztva arra törekedett, hogy gyűjtő és megőrző tevékenységét újra kezdje ott, ahonnan szinte a semmiből 100 évvel korábban már elindult. A múzeumot fenntartó városi tanácsnak és a szakmai felügyeletet gyakorló, épp akkor megalakult Múzeumok és Műemlékek Országos központjának egyaránt szándéka volt az újjárendeződés elősegítése és ennek erdekében gondoskodtak az anyagi és muzeológiai segítség biztosításáról. Az országos hatáskörrel rendelkező MMOK elsősorban a szakmai kapacitásról gondoskodott, az országos múzeumok szakembereiből küldött néhányat Győrbe, bizonyos meghatározott tudományos gyűjtő, nyilvántartó feladatok elvégzésére. Ezek közé tartoztam magam is, aki akkor a Néprajzi Múzeumban dolgoztam. 1950. június 21-től június 23-ig tartó kiküldetésem meghatározott célja az volt, hogy elősegítsem a város kézműves-, kisipartörténeti gyűjteményének kialakítását, a tervezett múzeumi kiállítás számára is. A múzeum akkori gyűjteménycsoportjai között a kisipar, háziipar alig szerepelt amiatt is, hogy a tárgyak egy része elpusztult a háború alatt, más részét pedig kiszállították az országból. Maga a téma sem volt elfogadott vagy népszerű nemcsak itt, hanem országosan sem. Kutatása, gyűjtése azonban Győrben különösen fontosnak látszott a gazdaság és a társadalom sajátos szerkezete, összetétele miatt. A háború után a város1 Megjegyzendő, hogy ideiglenes jelleggel, mint szerződéses, de diplomás muzeológus. 1947-ben történt hazatérésem után 3 évig nem voltam elég megbízható arra, hogy állandó munkaviszonyt létesítsenek velem. 161