Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai
szerint a darufalvi sánc nem őskori, annál sokkal fiatalabb, és mint lehetőséget vetette fel, hogy talán a besenyőké volt. Vegyük sorra a Bella óta végzett kutatásokat az égett, ún. vörös sáncokkal kapcsolatban. Sopron belvárosában 1959-ben került sor az első teljes sáncátvágásra, a Fabricius-ház mögötti várfalkertben. A rétegződések világosan megmutatták, hogy a vörös sánc a késő római városfal maradványai felett készült, majd később a vörös sánc maradványai felett a középkori városfal következett. Ez az ásatás kormeghatározás szempontjából ennél közelebbi eredménnyel nem járt, de egyértelművé vált, hogy a sánc nem kelta eredetű, hanem a késő római kor, tehát a IV. század és a legkorábbi középkori városfal, tehát a XII. század között valamikor készült (Holl-Nováki-Póczy 1962). Azóta több helyen történt hasonló ásatás a belvárost körülvevő várfalkertekben és egyre több lelet is előkerült. Ma már biztosan tudjuk, hogy a sánc a legkorábbi magyar várispánsági vár fából és földből készült erődítése volt, amelyet a római városfal maradványaira építettek fel. Egészen pontos kormeghatározása körül még viták vannak, ma még nem világos, a X. század, vagy a X-XI. sz. fordulója körüli idők melyik évtizedéből származik (Tomka 1976; Gömöri 1976). Locsmánd sáncát 1955-ben és 1958-ban ásták meg. Alois Ohrenberger a sánc felső részében a 3 m vastagon jelentkező égésnyomokat és faszéndarabokat középkori vasolvasztó hulladékának tartotta, de az alatta lévő sáncot elfogadta erődítésnek és a IX-XII. század közé helyezte. Ezt a véleményt azonban - ami az „ipari hulladékot" illeti - semmivel sem támasztotta alá és nem is elfogadható. 1986-ban Karl Kaus a sánc előtti árkot vizsgálta meg, véleménye szerint valószínűleg a X. században készült fa-föld szerkezetű sánccal egyidőben ásták ki (Kaus 1996, 183-194). Darufalva sáncvárát 1930-1960 között homokbányászattal gyakorlatilag majdnem teljesen elhordták. Jelentős neolitikus telep volt itt, de lakták a késő bronzkorban és a kelták idejében is. A területet körülvevő sáncot 1933-ban többször is átvágták. Annyi kiderült, hogy az 5 m magas sánc legalább két részben készült. Kérdés maradt, ez kronológiai különbséget is jelent-e, vagy csak építési fázist, ugyanazon a koron belül. Alul föld- homok- és agyagrétegekből állt, a felső 3 m azonban égett földet mutatott, sok elszenesedett fatörzzsel. Ez vette körbe az egész vár területét. E régi ásatásnál nem történt pontos rétegtani megfigyelés, de Kari Kaus véleménye szerint valószínűsíteni lehet, hogy a IX-X. századból származik, elpusztulását pedig III. Henrik 1044. évi hadjáratával hozza összefüggésbe, bár erre konkrét bizonyítékot nem említ (Kaus 1996). Nem tartozott Bella kutatási területéhez, csak mint érdekességet említem, hogy égett sáncot a Zalaegerszeg melletti, Zalaszentiván határához tartozó Kisfaludi-hegyen is talált már 1885-ben Lipp Vilmos. Itt 1960-ban került sor sáncátvágásra és kiderült, hogy a soproni vörös sáncnak tökéletes mása, ugyan151
