Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai

ben és csakugyan lett is valami belőle, t. i. vékonyka egy drótocska, mely azonban átalás át volt oxidálva, úgy hogy, bár vattával is takargattam, mégis porrá omlott, mire hazaértem vele."(Bella 1889/b 357-366). Bella tehát nem csak a sírhalmokat ásta, de a sáncokkal védett lakótelepet is. 1887-1911 között szinte folyamatosan ásott a Várhelyen, csak néha maradt ki egy-két év. 1890-ben egy tanártársa, Skoff Béla felmérte a sírhalmokat és a sáncokat, a térképét Bella 1891-ben közölte. A sáncvár északi felét azonban, amelyik a Brennbergi-völgy fölé nyúlik, ekkor sűrű erdő fedte, ezert itt nem lehetett mérni, így a földvárnak csak az egyik fele került a térképre. Nem sokkal később kiirtották az erdőt, áttekinthetővé vált ez a rész is, Bella le is tudta írni, de ennek a résznek a feltérképezésére akkor már nem került sor (Belia 1991/a 313-320). A sírhalmok ásatása rendkívül gazdag eredményekkel járt, sok publikáció is megjelent ezekből (Nováki 1955). Most ezekre nem térek ki, csak megjegyzem, hogy 1890-ben a bécsi Anthropologische Gesellschaft költségén folyt nagy feltárás. az anyag ma is Bécsben van. Ezen az ásatáson természetesen Bella Lajos is jelen volt Müller Ottóval együtt, de a vezetője a bécsi Moritz Hoernes, korának egyik kiváló régésze volt. Bella Hocrnesszel jól összebarátkozott, mint írta egy későbbi megemlékezésében, az asatas ideje alatt a fáberréti erdészhazban laktak és ott igen mély szakmai kérdéseket vitattak meg (Bella 1916, 252-255). Hoernes bizonyára nagy hatással volt Bella szakmai fejlődésére. 1891-ben Moritz Hoernes testvérbátyja, Rudolf Hoernes, a gráci egyetem geológiai profeszszora részvételével ástak ismét a becsiek. Bellával együtt. 1892-ben a Sopronban hosszabb ideje tartózkodó Ferenc Ferdinánd trónörökös végzett ásatást Bellával a Bécsi-dombon, a domonkosok kertjében és a Burgstall sírhalmai között is. 1893ben ismét Szombathy Józsefet találjuk Bellával együtt a Burgstallon. 1906-ban a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Márton Lajos vezetésével végzett ásatást. Ezután mar csak 1911-ben. majd utoljára 1922-ben ásatott Bella ezen a lelőhelyen Az ásatások legnagyobb részt a sirhalmokban folytak, körülbelül 80 sírhalom felbontásáról tudunk. Sajnos azonban rajz egy sem maradt fenn, az eredmények leírása is rendkívül szűk, sokszor semmi részletet sem említenek. Ne törjünk azonban pálcát Bella fölött, az ő korában ez általános jelenség volt. A leletek begyűjtése volt a fő cél, a lelőkörülmények dokumentálása ekkor még ritka jelenség volt a régészek körében. A leletek zöme ma is megvan a Soproni Múzeumban, illetve a bécsi Naturhistorisches Museumban, bár elsősorban a díszes és szép tárgyak kerültek csak begyűjtésre. De lássuk a mostani témánkat, mit talált, mit állapított meg Bella a sáncokkal kapcsolatban. A földvárat már 1888-ban részletesen leírta (Bella 1888), majd 1891-ben ismét (Bella-Müller 1891). Pontos méreteket közöl a sáncok hosszúságáról. magasságáról és kiemeli a két elősáncot. amelyek a legkönnyebben támad143