Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Dankó Imre: Csatkai Endre és Debrecen

Ez a mindjobban megerősödő baráti viszony eredményezte, hogy mindketten érdeklődni kezdtek debreceni, illetve soproni témák iránt. Balogh István soproni érdekű művészettörténeti cikke jelent meg először a Soproni Szemlében Tóth Ágoston soproni származású 48-as ezredes két festményéről, amiket olmützi várfogsága idején készített és mindkettő a Déri Múzeum tulajdona (Balogh 1957, 289-291). Csatkai se volt rest, a Balogh István által szerkesztett első „újvilágbeli" Déri Múzeumi évkönyvben, ugyancsak 1957-ben jelent meg Csatkai adatközlő tanulmánya a Sopronban dolgozott debreceni könyvkötőlegényekről (Csatkai 1957, 113-117). Azután, a következő évben, 1958-ban, ismét Balogh következett. Balogh István a soproni színház és Debrecen, a debreceni színészet, jobban mondva színházépítés egyik érdekes, soproni vonatkozású kapcsolatáról szóló adatközlő tanulmánya a Soproni Szemlében jelent meg (Balogh 1958, 250-253). A cikkben arról volt szó, hogy a Debrecenben 1792-től működött színtársulatok számára színházat akartak építeni, tervet Soprontól kértek. És bár a színházépítésre kiírt pályázaton Ybl Miklós is résztvett, a soproni tervet fogadták el. Az így kialakult kapcsolat Reszler István soproni színtársulata révén maradt fenn. Csatkai következő debreceni tárgyú tanulmánya is elkészült 1958ra, de csak 1960-ban tudott megjelenni a Déri Múzeum 1958-1959. évi évkönyvében. A késedelmeskedés oka az volt, hogy Balogh Istvánt menesztették állásából, az évkönyv szerkesztését, illetve kiadását utódjára, Béres Andrásra kellett hagynia. Csatkai ezen adatközlő tanulmánya a XVIII-XIX. századfordulói debreceni vásárokról szólt (Csatkai 1960, 73-76). Bármely erős baráti szálak is fűzték Csatkai Endrét Balogh Istvánhoz és rajta keresztül a Déri Múzeumhoz, Csatkai debreceni emberi és szakmai kapcsolatai nemcsak kettőjük szoros barátságán alapultak. Mint már az előzőekben is idéztük, Csatkai annyiban is a legnagyobb magyar muzeológusok sorába tartozott, hogy az érdeklődő fiatalok, még középiskolások, de egyetemi hallgatók - akik közül többet ő juttatott el valamelyik egyetemünkre - és fiatal szakemberek egész sorát pártfogolta, segítette és tanította. Pártfogoltjaiból nem egy eljutott Debrecenbe és itt érvényesítette a Csatkai Endrétől kapottakat. Már Bodnár Éva is hangsúlyozta nekrológjában, hogy Csatkai mily kedvesen és hatásosan foglalkozott a fiatalokkal, a muzeológusokkal, művészettörténészekkel (Bodnár 1970, 22). Hasonlóképpen méltatta Csatkai ilyen irányú tevékenységét Zádor Anna is, kiemelve, hogy: „Igazi tanár volt, lelkes és lelkiismeretes oktató, fáradhatatlan és mindig megújuló. Fiatalok százait vezette be vagy hozta közel a kultúrához általában, a képzőművészetihez és zeneihez szorosabban értve... Ha valakire azt mondta: tanítványom vagy fiam - mindkét kategóriánál sok tucatról volt szó érezni lehetett a jól végzett munka feletti örömét." 9 Uo. A Déri Múzeum iratai VIII. 700. Csatkai levele Balogh I.-hoz. 1955. december 1. 136