Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Horváth Zoltán: Sopron szabad királyi város téglaégetője (1830-1893)
A téglatermelést és a téglamester tevékenységét a választott község ellenőriztette. A „házi kezelés úgyszólván semmibe sem kerül" írta a tanács a királyi kamarához 1842 márciusában küldött folyamodásában. „A téglaüzem felügyelése a tanácsnokokra, szószólókra és választott polgárokra lévén bízva, minden jutalom nélkül szívestörömest fáradoznak s felvigyázást sokkal pontosabban és szigorúbban végzik mint a fizetéses felügyelők". 2 7 A felügyelő végezte a téglakiutalást. Braun Nándor lemondása után, 1835-ben a választott község Győry Józsefet bízta meg. 2 8 A feladat elvégzése nagyon is sok időt igényelt, pl. 1857. évben 608 téglakiutalás volt. Az évenkénti téglaszámadásokat fizetésért készítette az egyik városi kamarai tisztviselő. Az évenként összeállított téglaszámadásokban (Ziegel Rechnung) kimutatták, hogy a hónap melyik napján téglaféleségenként hány darab téglát égettek. 2 9 A téglaégetés minden évben május és október hónap között történt, a téli hónapokban az előkészítő munkát, karbantartást végezték. 1857-ben húsz égetés volt, az első égetés május 29-én, az utolsó október 28-án. Összesen 875 051 db tégla készült, a legtöbb szeptember 11-én, 57 800 db. (Falazótégla 14 800 db: tetőcserép 36 000 db; nagy burkoló tégla 2500 db és boltozatos, ívelt 6000 db). Augusztus 24-én égettek legkevesebb téglát. 32 600 db-ot. Téglaféleségenként égettek összesen: falazótéglát (Maurer) 451 100 db-ot; tetőcserepet (Dach Ziegel) 363 500, kicsi burkolót (kleine Pflaster) 27000; üregeset (hohl) 1000; nagy párkánytéglát (grosse Gesims) 250; nagyburkolót (grosse Pflaster) 1017; boltozatosat (Gewölb) 21200 darabot és megpörkölt tégla (Rostziegel) nem volt. A kimutatásokban előfordult még: kerek kéménytégla (runde Rauchfang), széttört darabos (Trümmer) és mellvéd könyöklő tégla (Parapet). Az 1846 és 1892 közti évek téglaszámadásainak adatsorait az alábbi táblázatokban mutatjuk be. Az I. sz. táblázat az 1847 és 1865 közötti években a nagyobb mennyiségben készült négy téglaféleség adatait tartalmazza. Ezek: falazótégla, tetőcserép, kicsi burkolótégla és üreges tégla. A négy téglaféleség évenkénti adatsorai: az első sor a készletet mutatja, azaz a megjelölt évben gyártott tégla mennyiségét és a megelőző év maradványát. Ha az előző évi maradványt kivonjuk, megkapjuk az évi termelés eredményét (3. sor). A második sorban az utalványozott tégla darabszáma szerepel, a negyedikben az évi maradvány. A számadásokban előforduló: kerek kéménytégla, darabos, és mellvéd tégla darabszámát évenként nem közöljük. Ez utóbbiakat a IV. sz. táblázat 1. sz. rovata alatt a „mindösszesen utalványozott" tégla darabszáma foglalja magába. A téglaszámadások 1848—1857-ig naptári év szerint, azt követően 1865-ig gazdasági év szerint készültek, majd 1885 és 1893 között ismét naptári évenként. Az 1885-től 5 éven át, téglaféleségenként az év végi készletet és az égetett tégla darabszámát tüntették fel, viszont részletezték az utalványozás során: eladott, elajándékozott és a házi szükségletre igényelt tégla mennyiségét. Az 1890-es években az 1848 és 1865 közti kimutatás mintájára állították össze a számadást azzal a különbséggel, hogy a készletet (a megelőző évi maradványt) és az adott évi termelés mennyiségét külön-külön mutatták ki. (V/a-b és VI. táblázat) 2 7 Uo. Fase. XXV. Nr. 6581. Tan Jkv. 1842. március 4. 2 8 Uo. Gemeinde Prot. 1835. okt. 28. - 141/2. 2 9 Uo. Városi Kamarai Hivatal (IV. 1113. 108.) Ziegelrechnung 1847-1865. 286
