Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Kiss Jenő: Mihályi és az osztrák kapcsolat

Kiss Jenő Mihályi és az osztrák kapcsolat 1. A cím megszorítással értendő. Arra a kapcsolatra utal amely a rábaközi magyar falu és a történelmi Magyarország Sopron megyéje német ajkú lakossága, illetőleg a mihályiak és Bécs, valamint Bécs környéke között alakult ki. Ez a kapcsolat természetszerűleg korlátozott, tudniillik emberek viszonylag szűk csoportjára korlátozódó kapcsolat volt, jelentőségét azonban nem lehet elvitatni. A vizsgálatot korlátozó mozzanat, hogy — szándékosan — elsősorban a szájhagyományra, tehát az idősebbek visszaemlékezésére támaszkodva adok rövid áttekintést. A szélesebb ölelés megkívánta volna a nyelvi elemzést, tehát a mihályi nyelvjárás német (bajor-osztrák) jövevényszavainak vallatóra fogását is. Erről egyrészt helyhiány miatt mondtam le, másrészt és elsősorban pedig azért, mert egy etimológiai összeállítást tettem már közzé.

1 A szóban forgó kérdéskörről szóltam egyik német nyelvű előadásomban is.

2 Azok a területek, amelyekben a szóban forgó kapcsolat élt, s különösen a monarchia idején intenzív volt, a következők: a kereskedelem, a bécsi orientáció általában, a közös hadsereg és a cseregyerek-intézmény. Ebben a sorrendben lesz szó róluk. 2. A kereskedelem. — A rábaközi falvak — így Mihályi is — három tényezőnek köszönhették gazdasági föllendülésüket: a) termékeny földjüknek, kedvező éghajlatuknak, b) szorgalmas, törekvő népüknek és c) jó értékesítési, piaci lehetőségeiknek. A föld gabonafélét, takarmányt, gyümölcsöt egyaránt bőven termett, s nagy arányú állattartást is lehetővé tett (a XVIII. században egy időben 700 darabból álló nyája volt az akkor körülbelül másfélezer lelket számláló falunak). A jó termésekhez jó piaci lehetőségek társultak. A legfontosabb fölvevőpiac Sopron és Bécs volt. Ma talán kevésbé hihető, mégis igaz: Győr, Szombathely és Pápa, mint viszonylag közeli városok megközelítően sem játszottak olyan fontos szerepet e szempontból, mint Sopron és Bécs. A legnagyobb szerepe vitathatatlanul Sopronnak volt: a piacozó mihályiak rendszeresen jártak oda, s nemcsak közvetlenül érintkeztek német nyelvűekkel áruik eladásakor, de vásárlásaik során osztrák árukkal, s ezen áruk német nevével is megismerkedtek általában. Már 1823-ban azt írta egy, a korabeli viszonyokat jól ismerő szerző: „A' Dunántúli Vármegyék közül egynek sincs az a módja, gabonáját és marháját olly kevés utikölcség mellett olly áron eladni, mint eladja Soprony megye. Soprony Sz. Kir. Városába minden héten kétszer jönnek az Ausztriaiak."

3 A kapcsolat legfontosabb forrása tehát a kereskedelem volt. Erre vonatkozólag hozok újabb bizonyító idézetet: az első „világháborút megelőző időben Bécs városa nemcsak a nemzetiségi [azaz a német nyelvű] községekre, hanem azokon messze túlmenően az egész megyére vonzó hatást gyakorolt. A császárváros hatalmas piaca, fogyasztóképessége vármegyékre kiterjedő széles vidék terményeit felvette, és népességének jó keresetet biztosított. A német és a magyar községek lakosai gabonát, 1 Nyelvjárási tanulmányok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 159. sz. Bp., 1981, 43—55. 2 Österreichisch-ungarische Kontakte im Spiegel der Lehnwörter westungarischer Dialekte. In: A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. Budapest—Wien, 1989.1, 413—417. 3 Nagj' Apáthi Kiss Sámuel: Soprony Vánnegyének rövid Esmértetése. Tudományos Gyűjtemény 1823/10: 61—62. 325