Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Mikó Sándor: A Vághy család pere 1638-ban

Tertius Fatens providus Ladislaus Nagy é Possione Lóós Magni Domini Joannis de Vicza colonus annorum 83. le tett hüte utánn valja, hogy á Kérdésbenn lévő Erdőt az ő Tudtára örőkénn á Nádasdiak birták, hanem az ide való Lóósi Polgároktól, ugy Szintén az édes Apjától Sokszor hallotta, hogy Rőjtőknek igen Szép Erdeje lett volna, melly Erdőnek határa á Bőrgőczi, Lóósi, Kéty, Lővei Erdőkkel határozott volna, nem tsak édes Apjától, de tsak más Oregektül hallotta, hogy igen is emlékeznének reája, amidőnn á Kanizsai, utóbb pediglenn á Nádasdi Urak nem tsak ezenn Erdőt, hanem más helységeknek Erdejeket erőszakkal, Sok Számú fegyveres hajdúkkal el foglalták, és á Lővei N. Erdőhez kapcsolták, most is á mi Földes Urunk nagyonn utánna van amint hallatik, hogy á Nádasdi Uraktól á Lóósi Erdőt vissza vehesse J® az Apjától azt is hallotta, hogy á Rőjtőki Erdőre á rideg marháikat egész Nyárann tereitették, á Vághi Uraknak minden darab Számtól 4. pénzt fizettek volna. Hanem arra maga is jól emlékezik, amidőnn azonn nagy darab részét a Rőjtőki határnak, melly Táblát Köblös Főidnek hívták, a Sz: Miklósiak Uraság Tisztjei erőszakossan el foglalták, az Uraság most is több helységbéli Nemeseknek, Polgároknak esztendőnként censusban ki Szokta adni, és az Uraság maga veszi hasznát, de caeteri mindenben azt valja, és meg erősiti a Két első Fatenseknek kimondását. Quartus Fatens providus Emericus Horváth é Possione Pinnve Grosi Domini Gabrielis Szalay colonus annorum 67. le tett hüte után valja per omnia uti praecedentes Fatentes, avval az hozzá adással, hogy édes Apjának Testvérje István, aki á Vághi Majorbann mint Gazda Szolgáltt, amidőnn á Sz. Miklósi Urak által á Köblös Föld el foglaltatott volna, mind a két kezét el törték, itten Pinnyén Apám házánál gyóg\>ittatott meg, mert ő is Vághi részről á viaskodásnál jelen volt, azt is mondotta, hogy az Ura á Sz. Miklósi részről egyet agyon lőtt volna. Quintus Fatens providus Paulus Josza Rőjtőki helységnek Kanásza annorum 87. le tett hüte utánn valja, hogy ugvann Rőjtőki Helységnek Erdejét nem érte, hanem édes Apja Sokszor beszéltette néki, hogy amidőnn ő á Vághi János Urat Rőjtökön Kanászképpen Szolgálta volna, minden marhái á Vághiaknak Szabadon jártak az Erdőbenn, mellyet Rőjtőki Erdőnek hittak, és á Rőjtőki Jobbágyoknak ugyann marhái egyik fészébenn, de ezektül á Vághi Uraknak 10. nap kaszalni kelletett, és ezeknek á marhái nem volt Szabad tovább legeltetni, mint á Kéry, és Abraham ugy nevezett utig, á másik felérni pedig á Lővei N. Erdőig, mivel ott végződött a Vághi Uraknak ugy nevezett Rőjtőki Erdejeknek határja, Sokszor is azt mondotta édes Apja, hogy tovább nem mentt volna á Rőjtőki Erdő. Ouod Köblös Főid azt valja, hogy azon igen jól maga is emlékezik, mert már azonn időbenn házas ember volt, és á Vághi Uraknak Sertvéseit fenn az imlö Tónál á viz folyás mellett lefelé, mert ez az ér tette az határt á Sz. Miklósi, és Köblös Földi határ kőzött, hanem azutánn nem tudja mi okra nézve á Sz. Miklósi Uraság erőszakossan el foglalta, és most is egyedül az Uraság birja, és á Földeket á lapján való Réteket esztendőbéli Censusban kiadja. Mellyek vegbenn vételériil adtuk ezenn inquisitionalis testimonialis Levelünket. Actum Muzsai ut Supra. Mikó Dominic. Nemes Sopron Vármegyének Szolga birája m. p. (:L. s:) Rábbay Gabriel megnevezett Vármegyének Esküttje m. p. (:L. S.) " * * * OL. P. 623. II. k. 28. sz. — III. es. No 10. Viczay Ádám szintén 1638-ban igyekezett bizonyítani tanúkkal tulajdonjogát a Nagyerdőhöz.