Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Urbach Zsuzsa: Megjegyzések a Zettl-Langer gyűjtemény osztrák gótikus táblaképéhez

is. A soproni kép jellegzetes gránátalma mustrája azoknak az itáliai bársonybrokátoknak a révén terjedt el Északon, melyek például miseruhák alapanyagául is szolgáltak.

1

2 A gránátalma mustra Conrad Laibnak, a salzburgi festészet legjobban dokumentált mesterének főművén, az 1449-ben elkészült Kálváriatábláján is megjelenik.

1

3 Az ő kortársa volt az a két kisebb mester is, akit a szakirodalom szükségnevükön nevez. A Halleini-oltár Mestere a XV. század 2. harmadában működött Salzburgban. Képeinek hátterét a jellegzetes gránátalma mustra borítja, így az 1440—1450 körűire datálható Krisztus a kereszten tábláján is.

1

4 A mustra Salzburgban a század közepe után is divatos maradt, a nürnbergi kripta oltárán is látható.

1

5 A Halleini-oltár Mesterének egyik főműve az esztergomi Keresztény Múzeumban található Kalászos Madonna (Maria im Ährenkleid). (4. kép) A kép jellegzetes gránátalma mustráját pedig az osztrák szakirodalom a „geschnittener Goldhintergrund" egyik példájaként említi.

1

6 Az esztergomi és a soproni kép összevetése az ornamentika hasonlóságán túl is tanulságos. Több stílusbeli rokonság látható. Nagyon hasonló a két képen a Madonna baba-szerű arca, a kezek, illetve az ujjak irreális vékony formája. A soproni kép figurái természetesen zömökebbek mint a térdelő lovag elegáns alakja az esztergomin és karikírozott arcuk sem hasonlítható a lovagéhoz. Munkahipotézisként egyelőre a Kalászos Madonna és a soproni Királyok imádása táblát azonos körhöz, esetleg azonos műhelyhez, a Salzburgban működő u. n. Halleini-oltár Mesterének köréhez soroljuk. Csatkai jó irányban kereste a mestert és a kétségtelenül meglévő tiroli hatásokat valamint a stílusjegyeket összegezve sorolta a képet a brixeni iskola alkotásai közé. Itt nem mehetünk bele abba a bonyolult, és a ma is megoldatlan kérdéskörbe, hogy az 1446-ban dokumentált brixeni Jakob mester azonos volt-e az udvarban működő Jakob von Seckauval, vagy a brixeni dóm kerengőjének Jakob Sunter pxt (kétes) szignatúrájának mestere kivel azonosítható. A vezető mester kétségtelenül az a Lienhard von Brixen volt, akinek Budapesten és Bécsben lévő táblái feltehetően a brixeni dóm főoltára számára készültek 1450—1460 között.

1

7 Ha Lienhard von Brixen bécsi Királyok imádása tábláját összevetjük a soproni kompozícióval, nem csupán a kompozíció általános elrendezése, hanem a királyok kíséretének „egzotikus" öltözete és fejviselete is hasonló. (5. kép). Lienhard egy kisebb, hasonló tárgyú kompozíciója Freisingben látható.

1

8 A soproni kép különösen jól összevethető Lienhard sokalakos Kálvária táblájával, az erősen karikírozott arctípusok, a felhajtott karimájú kalapok a brixeni főoltárnál későbbi 1 o Jellegzetes szép példája az Iparművészeti Múzeum casulája, ltsz. 2604. Marosi Ernő (szerk.): Magyarországi művészet 1300—1470 körül. Budapest, 1987, 737 és 1843. kép. 1

3 Baum i. m. 57—59, 30. sz., Supplement 30. sz. 1

4 St. Florian, Augustinerchorherrenstift. Spätgotik in Salzburg. Die Malerei 1400—1530. Kiállítási katalógus Salzburg, 1972, Salzburger Museum Carolino-Augusteum, Jahresschrift, Band 17. Kat. sz. 26, 16. képtábla. 1

5 A mustra Salzburgban a század közepén is használatos volt. Salzburg 1972, i. m. Kat. sz. 89, 42—43. kép. 1

6 Keresztény Múzeum, Esztergom (Szerk.) Cséfalvay Pál, Budapest, 1993. Kat. 22. szám (Végh Jánostól). Az esztergomi kép háttere Röhrig F. (szerk.), i. m. 141—143, 74/b kép. 1

7 V. ö. 4. sz. jegyzet. A bécsi tábla mérete 127x99.5 cm. 1

8 Diözesanmuseum Freising. Christliche Kunst aus Salzburg, Bayern und Tirol. 12—bis 18. Jahrhundert. Katalógus, Freising, 1984, 58—59. 104