Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Urbach Zsuzsa: Megjegyzések a Zettl-Langer gyűjtemény osztrák gótikus táblaképéhez
Urbach Zsuzsa Megjegyzések a soproni Zettl— Langer gyűjtemény osztrák gótikus táblaképéhez Csatkai Endre nagyjelentőségű soproni topográfia-kötetében kiemelt helyen közölte a Zettl-Langer gyűjtemény Királyok imádása képét. 1 (1. kép) A művet a brixeni festőiskola jeles mesterének. Jakob Sunternek tulajdonította és a XV. század végére datálta. Meghatározását nyilvánvalóan befolyásolhatta a tábla hátoldalára ragasztott egykori katalóguslap is, melyen egy, a soproni képpel valóban összevethető táblakép reprodukciója látható. (2. kép). Ez a mű ma a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban van, egy ismeretlen eredetű oltár töredéke, és a brixeni festészet 1450 körül készült szép emléke. 2 Ezenkívül a soproni kép hátán látható még egy 654es szám is, nyilvánvalóan egy gyűjtemény vagy aukció tételszáma. Csatkai tehát helyesen ismerte fel az összefüggést a két kép között, csupán datálásában tévedett némiképpen, mivel túl késői dátumot vélt valószínűnek. A következőkben megpróbálunk néhány reflexió erejéig az attribució és a datálás kérdésében továbblépni. Csatkai Endre a korabeli kutatás állásának megfelelően Jakob Sunter nevével hozta összefüggésbe a soproni kép mesterét. Suntert ugyanis régebben Lienhard von Brixennel, azaz Lienhard. Scherhauffal azonosította, aki a tiroli festészet legjelesebb mestere volt. 3 Sunter szignatúrája a brixeni dóm kerengőjének freskóján jelenik meg. Lienhard von Brixen volt feltehetően az egy kori brixeni főoltár tábláinak a mestere. E hatalmas oltár hat táblája a Szépművészeti Múzeumba került, egy táblája, a Királyok imádása pedig Bécsben van. 4 (3. és 5. kép) A soproni Királyok imádása jegenyefenyőre van festve. 5 Nem tudni, hogy nagyobb oltár táblája, vagy triptichon középső része volt, utóbbi az analógiák alapján a valószínűbb feltételezés. Mivel a modern keret takarja a szegélyeket, nehéz megállapítani, hogy eredeti méretében maradt ránk, vagy körül van vágva a tábla. 1 Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Budapest, 1956, IV. tábla, 338. 2 Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums, 1966, 182—184. az új szerzemények között ismerteti. 1926ban bukkant fel. Baum, Elfriede: Katalog des Museums mittelalterlicher österreichischen Kunst. Wien —München 1971, 59— 61, Supplementband, Wien —München, 1981, 16. Stange, Alfred: Deutsche Malerei der Gotik. Salzburg, Bayern und Tirol in der Zeit von 1400 bis 1500. Vol. X. München —Berlin, 1960. részleteiben meghaladott, de nélkülözhetetlen munka. A legújabb összefoglalás Egg, Erich: Gotik in Tirol. Die Flügelaltäre. Innsbruck, 1985. 4 Pigler Andor: Katalog der Galerie alter Meister. Budapest, 1967, 96—98, valamint Végh János: XV. századi német és cseh táblaképek. Budapest. 1967, 36—38. tábla. A bécsi Királyok imádása Baum i. m. 31. katalógustétel. " Megköszönöm az Erdészeti és Faipari Egyetem Faanyagismereti Tanszékének, Fehér Sándornak a szíves segítségét a faanyag meghatározásában. A jegenyefenyő (Abies alba) a magasabb hegyvidékek jellegzetes fája, Ausztria alpesi területein természetesen megtalálható. A faanyagoknak táblaképek és szobrok számára történő felhasználása rendkívül fontos lokalizálási és datálási adattal szolgálhat a művészettörténet számára. A szakirodalom azonban aránylag keveset foglalkozott a német területek festészetének faanyag szempontjából történő feldolgozásával. Marette. Jacqueline: Connaissance des Primitifs par l'étude du bois. Párizs, 1961 rendkívül fontos összefoglalás, a 39. lapon a XVIII. század előtti Európa fáinak térképét közli. Peter Klein (Hamburg) dendrokronológiai vizsgálatai elsősorban a tölgyfa táblára festett flamand XV—XVI. századi anyag kutatásában jelentenek rendkívül fontos támaszt a művészettörténészeknek. 95
