Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Holl Imre: Ónkannagyártók a 15. századi Sopronban

A soproni ónöntő mesterek Nem tudjuk, hogy e mesterség mikor jelent meg a városban; az első, 1379. évi összeírás csak a háztulajdonosokat nevezi meg, de a viszonylag sokféle már ekkor is említett iparág jelenléte miatt feltételezhetjük, ónöntő (mint bérlakó) is volt. Az első

5 biztos név Simon (Simon zingiesser), aki a Külváros II. negyedében a külső részen lakik 1424—1426 között; háztulajdonos és két bérlakója is van; 2 fontdénár adót fizet (Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. Oklevéltár II/2. k. 324, 352.), tehát a kézművesek középrétegéhez tartozott, bár nem volt szőlője. (Míg a bérlő Stephel kovácsnak volt.) Lehetséges, hogy Simon azonos avval a név nélkül említett ónöntővel, aki az 1426. évi kimutatásban szerepel, a városnak előlegzett kölcsönök feljegy zésében: „Item I tal. Winner den.von dem zingisser aus der Neunstat." (Házi i. m. II/2. k. 343., a továbbiakban csak a kötet- és lapszámot közöljük.) Valószínűsíti az azonosítást, hogy utóbbit is a Külváros II. negyedében írták fel, ahol Simon is ezidőben adózott. Eszerint mesterünk Bécsújhelyről átköltözve telepedett itt meg. Az 1429. évi adójegyzék csak a Belvárosra maradt meg, ebben nem szerepel ónmíves. A következő Erhard {Erharten zingiesser) akiről 1432—1441 közötti adatok többször szólnak. Ő ugyanis a város tűzmestere is, bár így csak 1439—1441-ben nevezik (puchsenmaister). De az első előforduló adata 1432-ben arról a borravalóról szól, amit a várostól a „nagy ágyú" belövéséért - azaz kipróbálásáért kap, a külvárosi Halászkapu előtt. De ugyanez évben az Előkapu tornyán is végez a város számára munkát (II/3. k. 5,9.). 1439-ben a városnak fazekakat rendel puskaporhoz, ez is tűzmesteri munkájához tartozott (II/3. k. 159—160.), ekkor mesternek nevezik. Az 1440. évi adójegyzék szerint a Belvárosban a Szt. György utcában lakik bérlőként, a templom melletti sarokházban

6 (II/3. k. 215), adómentes, ami nyilván tűzmesteri állásávaljárt. 1441-ben tűzmesterként heti 80 dénárt kap.

7 bár két évvel korábban ezért 150 dénárt fizettek (II/3. k. 181, 329.). — Az a gyakorlat, hogy a tűzmester eredeti foglalkozása ónmíves vagy rézöntő is lehetett, esetleg harangöntő, a szakmák rokonságából adódott más városokban is. (Az újkori ónöntők mesterjegyében a gyakran ábrázolt kannán kívül harang és ágyúcső látható: Pozsony, Bécs.) 1442-ben név nélkül ugyanabban a házban szerepel a „zingiesser", mint ahol előzőleg is bérlő, ezért személyével azonosíthatjuk (II/3. k. 356.). 1452-ben Vencel (JVenczl czingisser vmb salyter... II/3. k. 387.) neve tűnik fel a városi számadásokban; salétromért fizetnek neki (de ugyanekkor mások szerepelnek 5 A már kiadott forrásokból tárgykörülik szempontjából a legjobban a városi adójegyzékek használhatók fel. Sajnos több évtizedből ezek nem maradtak ránk, s így a kapott kép hiányos. így a XV. sz. elején, 1443—1453 között, 1469-—1487 között, 1490 utáni évek esetében csak feltételezhetjük további mesterek itteni tevékenységét, így a felsorolt öt mesteren kívül valószínűleg még három személlyel többen dolgoztak e században. A hiányok miatt többjükről azt sem tudjuk, egész életüket a városban töltötték-e, esetleg máshová költözve dolgoztak tovább? 6 A topográfiai lokalizálást, mint említett más munkáimban is, az adójegyzékek neveinek sorrendje alapján próbáltam megadni. Ez több esetben is pontatlan lehet, hisz ma még csak kevés támponttal rendelkezünk (ezeket Mollay K. rögzítette háztörténeti-családtörténeti feldolgozásaiban), ezekhez próbáltam igazodni. Tévedésekre vezethet például, ha ugyanazon a háztelken két tulajdonos lakott, a házat megosztva; ez csak a családtörténeti adatok feldolgozásával tisztázódik. További hibalehetőséget jelent, hogy több mai telekbeépítés már nem igazodik a későközépkori telekbeosztáshoz. A rekonstruált városalaprajzom (az 1979-ben adott kisebb javítása) néhány telkénél szaggatott vonal jelzi a feltételezett régi beosztást. 7 Ez időben már két tűzmestert tart a város. — A fegyverkezés, védelmi építkezés adatainak részletes feldolgozása Holl I.: Feuerwaffen und Stadtmauern. ActaArchHung 33 (1981) 201-243.— A másik tűzmestert többször máshonnét fogadták fel. 72