Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

G. Szende Katalin: Kölni kereskedők a középkori Sopronban

szerepel, egy későbbi adat azonban kölni származását valószínűsíti. 1422-ben ui. „Hans Grasnikch, den man nennet den Kölner' néven szerepel, ekkor feleségével, Ilonával együtt a soproni Szt. Mihály templom Szt. Katalin oltáránál létesített örökmise-alapítványnál rendezik 5 fontdénáros tartozásukat. Az összeg visszafizetéséig zálogban lekötötték a Fő téren, a ferences kolostor mellett álló elárusítóbódéjukat ikrám)

2

2. Ez a kötelezvény egyúttal betekintést enged Groesnekk életének további alakulásába. Az urától kapott megbízás után 11 évvel is még Sopronban élt mint családos ember, és az említett elárusítóhely birtokosaként a kereskedők „középrétegéhez", a kalmárokhoz tartozott, akik kisebb tételben kínálták változatos árukészletüket, elsősorban a helyi igények kielégítésére

2

3. Mérsékelt vagyonra enged következtetni a felvett kölcsön összege is, amely jóval alatta maradt nagykereskedők által kötött üzletek többszáz forintos nagy ságrendjének, de még az egyházi tőkeforrásból felvett hitelek közül is a kisebbek közé számít. A fent említett kötelezvények kiadóihoz hasonlóan ő sem rendelkezett saját pecséttel, hanem a város két vezetőjét, Székeles Pétert és Turnhofer Tamást bízta meg adóslevele hitelesítésével. További sorsáról sajnos már nincsenek adataink, az 1424/27-es városi adójegyzékben már nem találkozunk nevével. Heinrich van Hilden, aki szintén egy ike volt a Duna-völgyben a XV. század elején működő legfontosabb vállalkozóknak, 1408 és 1411 között adatolható Sopronban. Minden bizonnyal már korábban megkezdte itt kereskedelmi tevékenységét, sőt — talán egy zálogügylet révén — háztulajdont is szerzett a városban. Az első rá vonatkozó adat szerint ugyanis 1408-ban 1 fontdénárral tartozott a városnak az adóba amiatt a ház miatt amit Stephan ain Egk vett meg, és ami Mollay Károly szerint feltehetően a Szt. György kápolna mellett állt

2

4. Tagja volt a fent említett, négy kereskedőből álló társaságnak, de saját, 200 fontdénáros követelése is volt a várossal szemben, amelyet 1410-ben és 1411-ben részletekben törlesztettek neki. Más érdekeltsége (talán ingatlantulajdona is) maradhatott Sopronban, mert Hans Piberauer 1410-es számadásában a városnak kölcsönbe adott bora miatt jóváírta adójának egy részét, de egy további, 18 fontnyi adósságát is feljegyezte

2

5. 1414 körül tevékenységét Pozsonyba helyezte át, ahol igen jelentős árumennyiséget helyezett el, 1415 után azonban szinte pánikszerűen kivonult onnan is, bár kintlevőségeinek behajtása 1423-ig elhúzódott, mialatt Bécsben, a Köllnerhofban tartózkodott

2

6. A legnagyobb összegű ismert üzletet Sopronban Bruno van Lechenich kötötte, aki az elsők között épített ki kapcsolatokat Pozsonnyal is. A forrásokban általában „Pravvn Kollner"-ként szereplő kereskedőnek Hans Holcz és felesége. Katalin. 1200 aranyforint értékű áruval volt adósa. Bruno \iszont 400 aranyforinttal tartozott a házaspárnak az asszony jegyajándéka fejében, amelyért korábban kezességet vállalt Jörg Hagenauer nevében

2

7. Valószínűleg ennek az ügynek a folytatása az az 1411. januárjában íródott levél, amelyben Köln városa nein kisebb személyiség, mint Luxemburgi. Zsigmond közbenjárását kérte. Miután gratuláltak neki római királlyá választásához, emlékeztették, hogy egynémely magyar alattvalói, név szerint „Katharina, vulgariter houltzmennynne nuncupata" Sopronban, és üzlettársa, Johann Rosenberg Pozsonyban nein fizették meg adósságaikat -- Házi 1/2. 226—227. o. V. ö. Mollay Károly: Kereskedők, kalmárok, árosok. SSz. 45 (1991) 1—6. o. 2

4 Házi II/l. 150. o.; a ház azonosítása: Mollay Károly: Középkori soproni családnevek, Bp. 1938. 54. o. 2

5 Házi II/l. 152., 154. o.; Házi II/2. 304. o. (Piberauer számadásaiban Hainrich von Hildern néven) 2

6 Hildenre: Hirschfelder 127 skk. és 142 skk. o. 2

7 Házi 1/2. 18—20. o. 62