Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

G. Szende Katalin: Kölni kereskedők a középkori Sopronban

G. Szende Katalin Kölni kereskedők a középkori Sopronban L Az előzmények — a terep előkészítése A római birodalom bukása után több mint fél évezredig a Kárpát-medence inkább aligalig leküzdhető akadály, semmint összekötő kapocs volt Európa kereskedelmi életében. A terület első és legjelentősebb hozzájárulása Európa „kereskedelmi forradalmához"

1 az volt, hogy a magyar állam megalapításával, egy kiszámítható központi kormányzat megjelenésével lehetővé tette, hogy a szárazföldi áruforgalom útjai kiteijedjenek északkelet és délkelet felé. A X—XI. szizadra elsősorban a vándorkereskedők által bonyolított alkalmi áruforgalom volt a jellemző, amely nem kötődött feltétlenül egyes településekhez.

2 A fordulópontot a nagy XIII. századi társadalmi átrendeződés, és ennek részeként a hazai városhálózat kialakulása jelentette, amelyet nagyban előmozdított, hogy a kelet-középeurópai régió végérvényesen betagolódott a kontinens kereskedelmi rendszerébe.

3 Ennek a folyamatnak a része volt a magyar, lengy el és cseh kereskedők aktív jelenléte a nyugati vásárokon, amit első, Kölnnel kapcsolatos adatunk is bizonyít. Amikor Konrad von Hohenstein kölni érsek 1259-ben városának árumegállító jogot adományozott, külön megtiltotta a továbbvonulást a „de Ungarin, Bohemia Polonia" érkezett kereskedőknek, akik áruikkal a Rajnán túlra is eljutottak, tehát közvetlen kapcsolatban álltak távoli üzletfeleikkel.

4 Kölni kereskedők magyarországi jelenlétére azonban csak a X3V. század közepétől vannak bizonyítékaink. Az esztergomi érsek 1337-es vámszabálya még csak összefoglaló néven „rajnaiakat" említett, Nagy Lajos 1344-ben kelt privilégiumában azonban már tételesen fölsorolta, hogy a kölni, huy-i és más rajnai kereskedőket („mercatores de Sancta Co/onia et e civitate Hoy") ugyanolyan vámkedvezmények illetik ineg, mint a cseheket és a morvákat. És hogy ez mennyire valós igényeket tükrözött, mutatja, hogy a kölniek és huy-iek már 1345-ben panaszkodtak, hogy Sempténél és Farkashidánál nein tartották be ezeket a rendeleteket, és az említett városok képviselői később is rendre megújíttatták ezt a kedvezményt.

5 Figyelmünket a nyugat-magyarországi városokra összpontosítva érdekes időbeli egyezést tapasztalhatunk: a két legfontosabb város, Pozsony és Sopron egyaránt Nagy Lajos fent említett kiváltságlevelével egvidőben. 1344-ben kapott engedélyi országos vásár tartására

6. Az uralkodó tehát nemcsak a két város szűkebb piackörzeten túlmutató több évtizedes gazdasági fejlődését szentesítette, hanem nagyobb ívű gazdaságpolitikai koncepció kereteibe illesztette intézkedéseit. Felismerte, hogy az abban az időben legkedvezőbben Magyarországon beszerezhető nemesfém olyan vonzerőt jelent a nyugati kereskedők 1 Le Goff, Jacques: Kaufleute und Bankiers im Mittelalter, Frankflirt

—New York 1993. 12—13. o. 2 Major Jenő: A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei, Településtudományi Közlemények 18 (1966) 48—90., itt: 76—78. o., V. ö. még: Kubinyi András: „A magyar várostörténet első fejezete", Studia Miskolcinensia 2. (1996), sajtó alatt 3 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp., 1993. 223—278. o. 4 Pleidell Ambrus: A Nyugatra irányuló magyar külkereskedelem a középkorban. Bp. 1925. 10,17. o. 5 Hirschfelder, Gunther: Die Kölner Handelsbeziehungen im Spätmittelalter (Veröffentlichungen des Kölnischen Stadtmuseums, HeflX.) Köln, 1994. 138—140. o. (a továbbiakban: Hirschfelder) 6 Szende Katalin: Sopron és Pozsony kapcsolatai a késő-középkorban, SSz. 46 (1992) 169. o. (a továbbiakban: Szende: Pozsony) 57