Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén
való összevetésre is mód nyílik. Az uradalom falvainak jobbágyai hol egész, hol fél, vagy negyedhelyes telkekben „ülnek", ezért szolgálatuk mennyisége is a telkek nagy ságától függ. Ezért ott. ahol nem írják ki a telkek nagyságát, ezt közvetett módon, a szolgálatok egybevetéséből is kikövetkeztethetjük. Ugyanígy, a szolgálatok mennyiségéből is kiadódik a falu jellege, lakóinak foglalkozása, tevékenységi köre. Nyilvánvalóan csak olyan állatok beszolgáltatására lehetett kötelezni egy-egy közösséget, vagy annak egy, illetve több tagját, amilyent tartottak. így pl. hízott ökör leadására csak azokat lehetett kötelezni, akik foglalkoztak hizlalással. Csapodon 1492ben nem volt állatleadás, mint számos rábaközi községben, amiből adódik a következtetés, hogy ökrök hizlalásával vagy efféle tevékenységgel a csapodiak nem foglalkoztak. Az egymást sűrűn követő földesurak a falu életére nem voltak és nem lehettek különösebb befolyással. Csapodon a nagycsalád-forma változatlanul megmarad, legfeljebb egy helyett többre nő a nagycsaládok száma. 1309-ben 2 5 — mint a falu nevéből kitűnik — még csak a Csapod-család alkotja a falut, de ez a szám egyről többre nő. Mindenesetre furcsa jelenségnek vagyunk a tanúi: 1257. és 1309. között a nagycsaládok száma nem nőtt Csapodon, Ezzel szemben 1300. után már növekedéssel számolhatunk, ami természetszerűleg a falu fejlődésével, nagy obbodásával jár együtt, de a nagycsalád-forma változatlanul tovább él. A nagycsaládok száma aligha lehetett állandó, bár különösen nagyobb eltérés sem lehetett köztük. 1309-ben még egy nagycsalád élt a faluban, vagy legalább is egynek, az ún. Csapod családnak lehetett domináns szerepe. Ezért is nevezték róla a falut Csapodcsaládnak. Pusztacsalád ekkor — a XIV. század első felében — nem szerepel falvaink között. Csak 1361-ben bukkan fel először a három Család egyikeként, míg Hövej kicsit később, 1436-tól. Mindenesetre még a XIV. század második felében is nagycsalád-forma él falvainkban. A nagycsalád mint gazdasági forma nem ismeretlen a magyar gazdaságtörténeti irodalomban. De míg az újkori nagycsalád eléggé ismert, a középkori nagycsaládról alig tudunk valamit, bár mindkét gazdasági formát ugyanazon gazdasági törvényszerűségek hozták létre és tartották fenn. A földművelés bizonyos fokig egyéni tevékenység, nem igényel kollektív tevékenységet. Nem úgy az erdőirtás, mely a Nagyerdőben fekvő csapodiak főtevékenysége volt ezekben a századokban. Az erdővágás, a rönkszállítás egyedül kivihetetlen, ezért elvégzéséhez emberek csoportjai szükségesek. Talán ennek tulajdonítható, hogy a nagycsalád addig maradt fenn, míg ez a tevékenység tartott. Szinte halljuk az ellenvetést, hogy az erdőirtás mint tevékenység nem szűnt meg a múlt századdal sein, hiszen még a XIX. században is vágtak a csapodi erdőben, a nagycsaládnak ennek ellenére már régen leáldozott Csapodon. Mégis úgy tűnik, az erdőgazdaság folytatásának tulajdonítható a nagycsalád-forma konzerválódása a XV. század elején. Hövejen és Pusztacsaládon nem tudjuk meddig állt fenn a nagycsalád. Csapodon a XIV. század végén, a XV. század elején hanyatlik le ez az életforma. Egyszerű lenne azt hinni, hogy az erdőgazdálkodás abbahagyása okozta a nagycsalád bomlását. A kezdetben csak kisegítő foglalkozásként űzött földművelés már a XV. század végén, a XVI. század elején kiszorítja a fakitermelést. Ez azonban nem azért alakult így , mintha a földművelés jövedelmezőbb lett volna a fakitermelésnél, hanem azért, inert a fakitermelés feltételei — éppen az erdőirtás elterjedtsége miatt — a korábbiakhoz képest megnehezedtek. Központi intézkedés hatására a földesurak — köztük a Kanizsaiak is — korlátozták erdeikben a favágást. OC Nagy I. i. m. 57. sz. oki. 53