Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Szodfridt István: A felsőfokú erdészeti termőhelyismerettani oktatás nagyjai a soproni egyetemen az átköltözés után (1920—1958)
Szodfridt István A felsőfokú erdészeti termőhelyismerettani oktatás nagyjai a soproni egyetemen az átköltözés után (1920—1958) Mottó: „Mert szép, mikor ajak zúgnak és az öregek mesélnek" (Sinka István: Erparti történet) Ismeretes tény, hogy a trianoni békeszerződés rendelkezései értelmében a bányászati, erdészeti és kohászati felsőoktatásnak Selmecbányát el kellett hagynia. Ezek a szakok Sopronban találtak új otthonra. Az erdészeti oktatással együtt érkezett ide az erdészeti termőhelyismerettani képzés is, további alakulását úgy kísérjük nyomon, ha a tanszékvezetők működését tanulmányozzuk, munkásságuk megismerésével kíséreljük meg annak a szemléletmódnak a meghonosodását követni, ami az erdészeti szakoktatás ezen szakterületét ma is jellemzi és korszerűvé avatja. Első helyen Bencze Gergely (1854—1925) nevét kell említenem. Munkásságát ma kevesen ismerik már, csak az Erdészeti Lapok és Erdészeti Kísérletek, ezen két nívós szakfolyóirat megsárgult lapjai örökítik meg kiemelkedő munkáját. Életrajzának megismeréséhez jó segítséget kaptam az általa sajátkezűleg írott tudományos életrajz soraival (1924) (illesse köszönet a kézirat átadásáért Bencze Pál professzort, a szóban forgó tudós unokáját!) Pontos életrajzi adatait utódának, Vági Istvánnak, az Erdészeti Lapok-ban róla írt nekrológjából (1925) ismerhetjük. Ebből emelem ki a legfontosabbakat. A Háromszék-megyei Lemhény községben született, középiskoláit Kézdivásárhelyen és Kolozsvárott járta. Szegénysorsú diák volt, ezért korán nevelői szolgálatot vállalt, hogy a tanulmányaihoz szükséges anyagiakat előteremtse. 1875 és 1879 között végzi el az erdészeti szakot Selmecbányán. Diplomájának megszerzése után a gödöllői és besztercei erdőigazgatóságon vállal állást, 1882-ben a péteri erdőgondnokság vezetője lesz. Később kiküldetéssel Münchenbe utazik és további tanulmányokat folytat, elsősorban Bayer, Jolly és Ebermayer előadásait hallgatja. Ők voltak mesterei abban, hogy kiváló vegyésszé és talajtanossá képezze magát. Hazatérése után szívgyengesége megakadályozza, hogy nagyobb fizikai megterheléssel járó erdészeti gyakorlati szolgálatot lásson el, ezért inkább oktatói szerepet vállal a Selmecbányái akadémián. 1888-ban rendkívüli, 1891-ben rendes tanári kinevezést kap és megbízzák a vegytani tanszék vezetésével. Akkortájt ez a tanszék nemcsak az erdész-hallgatók vegytani oktatását látta el. hanem módszeresen és kellő előrelátással kiterjedt a figyelme a talajtani és meteorológiai oktatásra is, ezzel egy ma is korszerűnek tartott komplex ökológiai személetet érvényesített Bencze az akkori erdészeti felsőoktatásban. Elgondolásairól önéletrajzából (1924) idézek: „Az erdészeti chemiai előadások kezdetben ugyanazon tanteremben lettek megtartva, amelyben a bányászoké dr. Schenek István által. Későbben, tekintettel a hallgatók számára és arra, hogy az erdészek részére más chemia kell, mint a bányászoknak, és a tantermek már nem voltak elég számosak, a gyarapodó gyűjteményeket nem lehetett elhelyezni, szükségessé vált, hogy erdészek részére a felső botanikus kertben egy modern palota 413
